Így születik gyönyörű ékszerként újjá a bicikligumi

Pár évvel ezelőtt szemet szúrt néhány különleges nyaklánc, melyeket egy pécsi kirakatban láttam. Még akkor bementem az üzletbe, és megtudtam, hogy a bőrnek látszó, egyedi nyakláncok és fülbevalók nem másból készültek, mint bicikligumiból. A mögöttük álló Licorice márkát Pataki Erika "Buba" és Szolga Hajnal "Szaffi" alapították 2012-ben, de azóta jócskán bővült a csapatuk, és Pécs mellett most már Berlinben, Drezdában és Budapesten is megtalálhatjuk a termékeiket. A márka pécsi forgalmazójával, Pataki Erikával beszélgettem.

Miért pont kerékgumi, hogyan indult a Licorice története?

2009-ben alapult a ReArt, egy kreatív újrahasznosító csapat, barátok-barátnők alkottuk, és mindenfélét készítettünk különböző újrahasznosított anyagokból. Aztán megcsináltuk Szaffival a Klubot, ahol most vagyunk Pécsen, és továbbgondoltuk ezt az egészet: egy olyan minőséget és formavilágot szerettünk volna kitalálni, ami ütős, egyedi és eladható. Végignéztük, hogy eddig miket készítettünk, volt ott petpalackból rózsa, Kindertojás figurából ékszer, tehát tényleg nagyon eklektikus, és végül úgy döntöttünk, hogy a gumi marad, mert nagyon jól formálható, hálás anyag, fekete, sokféleképp tudjuk felhasználni.

A kulturális közfoglalkoztatási program keretében lehetőségünk nyílt arra, hogy legyenek munkatársaink, és akkor elkezdtünk kísérletezni. Volt egy nagyon hosszú technikai, fejlesztési folyamat, és a végén kikristályosodtak alapvető termékcsaládok, formák. Az, hogy mindent kézzel készítünk, emberi erőforrásból, valamennyire behatárolja, mit tudunk kivágni, milyen formákkal dolgozni.

Meddig tart egy terméket elkészíteni?

A tisztítással, előkészítéssel együtt három-négy óra. Egy nagyobb nyakláncba belemegy majdnem egy teljes kerékgumi, az utánpótlást a férjem hozza mindig, körbejárva a kerékpárszervízeket. Ékszerenként másfajta gumit használunk, néha van piros is, de nagyon ritka, egyszer volt egy limitált red kollekciónk. Vannak sablonjaink is most már, hogy egységes, utánrendelhető termékeket tudjunk készíteni. Egyenként, kézzel vágunk ki mindent, majd drótra fűzzük vagy a DNS termékcsaládnál lyukasztjuk a gumit. A fenntarthatóság nagyon fontos számunkra, hogy ha már újrahasznosítás, emberek csinálják, ne gépek, munkahelyet teremtsünk, piacképes termékeket hozzunk létre.

Hogy indítottátok be a forgalmazást?


Az első év nálunk arról szólt, hogy kialakítsuk a családokat, létrehozzunk egy webshopot, Magyarországon elérhető legyenek a termékeink. Aztán elkezdtünk vásárokra járni, bejutottunk a WAMP-ra is, ami nagy elismerés volt számunkra. Közben Szaffi Berlinbe költözött és onnan foglalkozik a marketinggel, mi pedig a lányokkal itthon készítjük a termékeket és menedzseljük a márkát.

A folyamat közben tanuljuk az egésznek a hogyanját, csak a marketing napi több órát vesz igénybe, szinte több idő elmegy vele, mint magával a gyártással. Fontosak a közösségi oldalak, hogy kommunikáljunk rajtunk a vásárlókkal, aztán ott van a Meska boltunk és most már az Etsy-n is fent vagyunk. Nehéz a sales része is, a vásárok nagyon esetlegesek, az ünnepek előtt jobban pörög, de amúgy nem könnyű ott eladni.

Kik a vásárlóitok?


Aki egyedit akar, az biztosan választ tőlünk, és most próbáljuk úgy kialakítani a termékportfóliót, hogy minden családból legyen egy extrém és egy visszafogottabb vonal. Az elején csak az extrémet csináltuk, és mindenki csodálta, hogy milyen jól néz ki, de nem vették meg. Itthon még sok embernek van azzal problémája, hogy ezek újrahasznosított alapanyagokból, hulladékból készültek, akkor is, ha meg van tisztítva és nem látszik rajta, ez egy szemléletbeli dolog. A külföldiek alapvetően sokkal nyitottabbak az újrahasznosított termékekkel kapcsolatban. Korcsoportban nagyon vegyes, hogy kik vásárolnak tőlünk, volt, hogy egy nagyon konszolidált, idősebb hölgy vette meg a legextrémebb ékszert, míg a fiatalok panaszkodtak, hogy túl hosszú a spagetti fülbevaló.

Milyen projektjeitek vannak még az újrahasznosítással?


A Klubban különböző workshopokat, képzéseket tartunk, van a kreatív újrahasznosító műhely, amikor mindenféle hulladékból ékszert csinálunk, és az átalakító műhely, amikor a behozott tárgyakat, ruhákat, bútorokat alakítjuk át. Volt, hogy sörösdobozokból csináltunk rakétakályhát, most pedig a ruhákkal kísérletezünk éppen. Szeretnénk, ha ez is tudna egy profil lenni, de ez még egy nagyon új kezdeményezésünk, hogy régi anyagokat, ruhákat gondolunk újra, átszabjuk őket. Onnan indult, hogy a Licorice-t szerettük volna táskákba, ruhákba is beépíteni, hogy megjelenjen például öveken, ezzel bővítve a portfóliót, több lábon állni.

Hogy látod, mennyire lehet a divat fenntartható?

Nekünk az is alapvető célunk volt, hogy mind a Klub, mind a Licorice mint termék a mi saját erőnkből induljon el, alulról, startup kezdeményezésként. Mindent önerőből csinálunk, nem pályázati támogatással, egyesületként működünk. Egyelőre a haszon még beleforgatódik a gyártásba, az, hogy valóban fenntartható legyen a divat, tehát munkahelyeket is teremtsen a hulladék újrafeldolgozása, egy nagyon lassú folyamat. Amikor Szaffival kitaláltuk, azt gondoltuk, hogy abból szeretnénk megélni, amit szeretünk, de egyelőre még mi is munka mellett csináljuk. Nehéz itthon meghonosítani, hogy újrahasznosított termékeket vásároljanak az emberek, az elején nagyon erre helyeztük a hangsúlyt, de most elsősorban inkább azt kommunikáljuk, hogy azért vegyék meg őket, mert jól néznek ki, egyediek, és emellett persze ott van, hogy ezzel tesznek a környezetért, segítenek munkahelyet teremteni. Mi pozitívak vagyunk ezzel kapcsolatban és úgy gondoljuk, hogy nekünk dolgozik az idő, és meg fog ez a szemlélet változni a fejekben.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Licorice/647871428589723
Webshop: http://upcycology.hu/index.php