"Így kerültem Natalia Vodianova ügynökségéhez"

És igen! Eljött ez a nap is! A nap, mikor irány Párizs! Még mindig nem fogom fel, még akkor sem, mikor már a repülőn ülök. Elképesztően izgatott voltam, és vagyok még mindig. Ez lesz eddigi modellkedésem és talán életem legfontosabb napja. Azért utaztam ide, hogy felvegyen egy párizsi ügynökség. Nagyon reméltem, hogy nem kell majd sokáig keresnem. Persze, ennek voltak előzményei.

Még otthon egy casting alkalmával találkozhattam az egyik vezető párizsi ügynökség, a Viva Models scouterével, aminek végül is az lett az eredménye, hogy megkért, hogy amint Párizsba utazom, szeretné, ha elsőként őket látogatnám meg. A hírnek elmondhatatlanul örültem, mert eddig nem sok reményt fűztem Párizshoz, hiszen a magasságom nem igazán, vagyis nagyon nem mondható elegendőnek. Úgy gondoltam, nem sok esélyem lehet, de annyira iszonyatosan akartam ezt az egészet , hogy ezeket a gondolatokat egyből el is hessegettem. Csak pozitívan!
Így hát eljött a nap. Előtte kaptam egy e-mailt, amiben minden infó benne volt a másnappal kapcsolatban. Megérkeztem a hotelbe. A szobatársam már tudta, hogy jövök. Akkor találkoztunk először, de mivel neki nem ez volt az első alkalma, hogy Párizsban van, az ügynökség megkérte, hogy kísérjen el hozzájuk. Így alkalmam nyílt kitapasztalni a közlekedést is.
Másnap délután 3 órára voltam hivatalos. Életemben nem izgultam ennyire. Nagyon-nagyon bizakodtam, de azért ott motoszkált bennem az a bizonyos "mi van, ha mégsem".

Amint beléptem az ajtón, tudtam: akarom! Levettem a kabátom, átvettem a magas sarkúm és rendbe szedtem magam. Iszonyat hideg és szeles volt az idő, úgyhogy kellett az a pár perc. Egyébként az ügynökség úgy van kialakítva, hogy amint belépsz, rendbe tudod szedni magad, még mielőtt bárki is látna. Miután minden okés, belépsz.

Amíg várakoztam, nézegettem azt a falat, ahol az ügynökség modelljeinek compcardjai vannak. Megakadt a szemem Natalia Vodianova, Raquel Zimmermann, Doutzen Kroes, Saskia de Brauw kártyáin, hogy csak párat említsek. Annál az ügynökségnél várakozom, amelyik ezeket a szupermodelleket képviselik Párizsban! Hihetetlen! :)

A várakozásnak vége. Megérkezik Julie, de nem egyedül, hanem az ügynökség vezetőjével. Eddig a torkomban vert a szívem az izgalomtól, de ahogy telt az idő, egyre inkább kezdtem megnyugodni. Beszélgettünk a közelmúltról, hol jártam, mikor kezdtem modellkedni, majd feltették azt a bizonyos kérdést: Milyen magas vagy ? Majd erre mosolyogva, kissé zavartan azt feleltem, 170. A beszélgetés végén az ügynökség vezetője mosolyogva bólintott, megköszönte a találkozást, és visszament az irodájába. Ezután Julie megkért, hogy vegyem át a fürdőruhámat, lent van egy kis stúdió, ott fog készíteni rólam pár képet. Lementünk, az egész nem volt 10 perc sem, majd visszamentünk az emeletre. Újra megkért, hogy várjak egy pillanatot. Kicsit belestem a hatalmas ajtón, ahol láttam, hogy Julie mindenkinek megmutatja a most készült képeket, és fellapozzák a képeimet, amiket magammal hoztam. Majd visszaültem a kanapéra és vártam…

Végül eljött a perc! Julie kijött, de semmit nem láttam az arcán. Nem tudtam, de ha döntenem kellett volna, az arcából ítélve semmi jóra nem számítottam volna. Elém állt, majd azt felelte: A válasz: IGEN!

Ha erre gondolok, még most is kiráz a hideg. Amint kimondta a szót, igen, azonnal mintegy gombnyomásra elkezdtem zokogni. Annyi várakozás, annyi bizonytalanság után most hallhattam azokat a szavakat, amikre eddig vártam. Mindent megtérülni éreztem. Pár percig egy szó sem jött ki a torkomon, csak sírtam. Julie megkért, hogy hagyjam abba, mert akkor ö is síni fog, de ez akkor lehetetlenség volt kérni tőlem. Ekkor már ő is sírt, megölelt, megpuszilta a homlokom, és azt mondta: "Üdv a VIVA Modelsnél, üdv nálunk." Alig hittem el, felvett az az ügynökség, amelyik olyan lányokat képvisel, akiknek a képeit még az interneten nézegettem, és olyan elérhetetlennek tűntek. És most itt vagyok Párizsban, és van ügynökségem. Majd ezek után mindenki meghatódva, könnyes szemekkel gratulált. Valóra vált egy álmom! Egy hatalmas álmom. Magamra hagytak pár percre, megmostam az arcom, lenyugodtam majd a szóltak, hogy valaki a vonalban van, beszélni szeretne velem.

Orsi és Peti volt az, az én drága ügynökségem. Kissé még mindig sokkolódva elmondtam Orsinak a hírt, amit ő is azelőtt pár pillanattal tudott meg. Annyira nagyon boldog voltam! Annyira sokat köszönhetek az Attractive-nak. Nem túlzok, ha azt mondom, megváltoztatták az életemet. És akkor ott van a családom és a barátaim, akik mindig mellettem vannak és bátorítanak. Nagyon sokat jelentett nekem. És akkor, ha mindez nem lett volna elég, megoldódott az ügynökség keresése Londonban is, felvett a Viva London is.

Miután mindenki megnyugodott, leültem beszélgetni Julie-val, aki megkérdezte, meddig tudok maradni. A válasz természetesen az volt, hogy bármeddig, így most úgy néz ki, hogy az eredetileg egy hétre tervezett utazásom most minimum 1 hónapra húzódik majd el, aztán ki tudja. Rajtam aztán tuti nem fog múlni. :)

Szóval most itt vagyok. Az isteni Párizsban, és olyan szuper és gyönyörű, mint amilyennek elképzeltem. Van benne valami, ami már az első pillanatban megfog benne, aztán a vége az, hogy teljesen beleszeretsz. Én már most beleszerelmesedtem! Minden napot alig várok.
Egy álom kipipálva, jöhet a következő! ;)