Gondoltad volna? A menyasszonyi ruhák olykor felértek egy birtok értékével
A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony néven futó nagyszabású kiállítása túlmutat a hagyományos történeti tárlat korlátain. Közösségépítő és összetartó ereje több generációt és társadalmi rétegeket kovácsolt össze az elmúlt években. Az 1522-2022 közötti időszakot felölelő projekt létrejöttéről, az esküvői szokásokról és azok változásairól a projekt főkurátorával, dr. Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológussal beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Simonovics Ildikó kurátor tulajdonképpen egy tizenegy évvel korábbi elképzelését valósította meg a Magyar Menyasszony kiállítással, ami még a Street Fashion online gyűjtemény kapcsán született. Akkor merült fel benne, hogy esküvői fotókat nem csak a divatrajongók készíttetnek, a legtöbben nagy valószínűséggel büszkén teszik közre az esemény legszebb pillanatait, műtermi felvételek esetén a párt megörökítő fényképeket.
A ruha évszázadokon keresztül reprezentációt, anyagi gazdagságot szolgált
A házasság egy új élet kezdete
A fiókban tartott elképzelés a pandémia idézte bezártság alatt került újra elő, amikor mindenki próbálta megtalálni, újragondolni önmagát. Ildikót inspirálta a több milliósra duzzadt View from my Window Facebook-csoport, amin felbuzdulva létrehozta a My Home Office Challenge - Muti az otthoni munkahelyed csoportot. Ezzel egy olyan közösséget toborzott, akiket egy szürreális élethelyzet hozott össze. Ekkor fogalmazódott meg benne újra, hogy a magyar menyasszonynak is lehetne létjogosultsága az online térben. „Nem a gyűjtés terepe volt a Facebook-csoport, hanem a közösségépítésé. A házasság alapvetően egy jövőbe tekintő, még a világháborúk idején is szívet megdobogtató hagyomány„ – mondja Simonovics, aki sok pozitív visszajelzést kapott, kísérleti projektje éltette az otthonülőket. A párok nemcsak a szép ruhák miatt örökítik meg magukat az életük zenitjén lévő átmeneti rítus kapcsán, a házasság egy új kezdet, két felnőtt önálló életközössége, háztartásba való költözése, sok esetben új élet kezdete. A pandémia hullámaiban ez a csoport egy támogató, szívet melengető klubnak volt tekinthető, ahol a családkutatásra fogékony tagok előszeretettel osztották meg romantikus, olykor megható, tragikus történeteiket, képeiket. „Nagyon összetett kiállítás sikerült megálmodnom, életem legnehezebb és legszebb kiállítása. Elsősorban a nőkre koncentráltam, de lássuk be a magyar menyasszonyság nem erről szól. Családok generációkon át őriznek relikviákat. Egy olyan válogatást szerettem volna, ami nem csak a múzeumban őrzött tárgyakat mutatja be, hanem ezt a közösséget is” – meséli a kurátor, aki szerint egy ilyen téma sok mindenkit meg tud szólítani. Még a házasság intézményének jogosultságát megkérdőjelezők is őriznek jó emlékeket, szép képeket az elődeik esküvőjéről, amit megoszthatnak másokkal. A több éves közösségi gyűjtés gyümölcseként létrejött egy adatbázis, ahova bárki fel tudja tölteni az esküvői élményeit – ami talán még a kiállításnál is fontosabb, mivel a tárlat gyakorlatilag túlél az online térben. A magyarmenyasszony.hu adatbázis egy önálló projekt a projektben, mindenki számára látható, böngészhető gyűjtemény, ami ráerősít arra, hogy a közösségi részvétel és a múzeumi tevékenység társadalmasítása egyre hangsúlyosabb feladata a szektornak.
Mindenkinek van egy emléke
Nem mindegyik téma tudja olyan szinten megfogni a közönséget, hogy abból közösség formálódjon és egy ilyen mértékű gyűjteménnyé nőjje ki magát. Az interaktív láb célja, hogy folyamatosan bővíthető legyen. Jelenleg több, mint 1300 poszt, esküvő van a honlapon, a múzeumban az összegyűjtött anyagból 301 tárgyegyüttes lesz bemutatva, köztük Alekszandra Pavlovna és József nádor házasságából származó orosz cári porcelánmanufaktúra által készített étkészlet is. A tárlat egyik kuriózuma Európa második legrégebbi menyasszonyi öltözete, Mária királyné zöld selyemdamaszt ruhája, amit II. Lajos királlyal való házasságkötésekor viselt 1521-ben. „Nagyon nehéz volt rendet tenni a hatalmas anyagban és témában, gyakorlatilag négy-öt kiállítást sűrítettem egybe” – mondja a kurátor, aki az 1500-as évektől egészen napjainkig, ötven női történeten keresztül mutatja be a házasság intézményét az évszázadok során megváltozott szerepköreik mérföldkövein, ruhákon, fátylakon, festményeken, nászajándékon, hozományon, fényképeken, vetítésen keresztül, társadalmi csoportok szerint. Megismerkedhetünk az első magyar orvosnő történetével, megtudhatjuk mikortól szavazhatnak és mikortól mehetnek felsőoktatásba a nők. A cél az volt, hogy minél szélesebb spektrum fedje le ismert politikatörténeti szereplők bemutatását a nők szempontjából, mint például Sisi és Ferenc József esetében.
Számít az egyéniség
Simonovics szerint a ruhák esetében összetett a kérdés, a házasságkötésnél nem igazán volt jelentősége a XIX. századig. A házasságkötéseknek általában családi fúzió, érdek volt a lényegük, hogy a két család által megteremtett vagyon, kapcsolatrendszer egyesüljön és ez a társadalom különböző rétegeinél hasonlóképpen működött. A ruha évszázadokon keresztül reprezentációt, anyagi gazdagságot szolgált. Az egyéniség kérdése a felvilágosodás okán az ipari forradalom következménye, mondható XIX. századi romantikával együtt kialakult elképzelésnek. Innentől számítjuk a szerelmi házasságokat. Az öltözködés terén az egyéniség XX. századi jelenség, amire aztán iparágak épültek rá a filmipartól a médián és a divatvilágon át a túlkínálatig. A sajtón és a hírességeken keresztül egyre több embert ért el, hogy mi az aktuális trend, ahogy ma az influencerek közvetítik ugyanezt. „Nem hiszek az egyéniségben, ez is csak valaminek a követése. A hétköznapi gondolkodásunk része lett az önkifejezés” – mondja a kurátor. Véleménye szerint a ruha egy összetett és komplex jelrendszer, amin keresztül tudatosan vagy nem, de mindenképpen állítunk magunkról valamit. Egy nyelv, amin keresztül akkor is beszélünk, ha csak alacsony színvonalon, kis repertoárral és ízléssel tesszük azt.
„Napjainkban a sokszínűségünk kifejezésére a lehetőségek tárháza végtelen. Elsodor minket az internet, ez hatással van az esküvői trendekre is. Az elmúlt tíz évben nőtt a házasságkötések száma, ennek hátterében egyrészt demográfiai célokat kitűző kormányintézkedések, másrészt a közösségi platformok, celebesküvők állnak. Ezek a filterezhető felületek lendületet adnak a házasságkötési kedvnek, gerjesztik az igényt a nőkben, hogy ők is részesei legyenek az élménynek, megteremtve a nagy nap kultuszát” - vélekedik a világhálóról a kurátor, szerinte a szép dolgokat már szinte csak telefonról látjuk, élő szemmel alig.
A fehér klasszikus
A fehér ruhát, mint menyasszonyi alapszínt és öltözetet Viktória királyné tette népszerűvé főúri és polgári szinten, később beszivárgott az alacsonyabb rétegekhez, a XX. századra a parasztságot is elérte. Ezzel a gesztussal a királyné nem az uralkodói jelképet helyezte előtérbe, hanem a menyasszonysághoz kötött egy öltözetet szentesítette. A korábbi évszázadokban a fehér szín amellett, hogy a szüzesség, tisztaság, ártatlanság jelképe, előkelő, a hétköznapitól elemelkedő színnek számított. Kevesen engedhették meg maguknak, hogy megvegyék és fent is tudják tartani. Tisztíttatása, előállítása régen elképesztő tudást és fizikai állóképességet igényelt. Nagy felismerés a kiállítási anyag kapcsán, hogy mennyire gazdag, fantasztikus, tekintélyt parancsoló népviseleteink vannak. Kevesen tudják, de a ma divatos menyecske ruhába való átöltözés szokása kettős eredetű. Egyrészt a régi főúri esküvők többnapos cselekménysorozatának része volt. A menyasszony a különböző létállapotaink ruhába való megörökítése, másrészt a népszokásokban a nász elhálását követő (a menyasszonyfektetés nélkül) még a XX. század közepén is jelen levő rituális felkontyoláshoz, és fejbekötéshez, a menyasszonyból menyecskévé, új asszonnyá váláshoz kötődik. Legutóbb például Palvin Barbara mutatta meg a világnak, hogy magyar szokás szerint éjfélkor megváltozik a státusza a nőnek, piros menyecske ruhára és kontyra váltunk. A modell álomesküvőjéről készült fotók bejárták a világhálót, aminek hatására akár a nemzetközi esküvői trendek közé is bekerülhet a hagyományosan magyar menyecskeruha. De az is elképzelhető, hogy a XXI. századra a magyar menyasszonyság valóban a nőkről szól majd.
A fehér menyasszonyi ruha főúri körökben már a XVIII.században is népszerű volt az ezüst mellett. A klasszicizmus antikvitás kultusza, a görög és római márványszobrok lepelruhái széles körben kedveltté tették a könnyű fehér pamut batisz és organza ruhákat. A szüzességet szimbolizáló fehér ruha, fátyol, narancsvirág/mirtuszkoszorú toposszá tétele Viktória brit királynő nevéhez fűződik. Albert herceggel való esküvőjén 1840-ben, letette az uralkodói bíbor palástot, diadémot és udvari ruhát, helyette fehér selyematlasz uszályos ruhában, nagy fátyolban és narancsvirág koszorúban mondta el fogadalmát. Jelezve, hogy szerelméhez nem mint uralkodó, hanem mint boldog hitves megy nőül.
