Az olcsó ruháidat jól megadóztatják majd, így kicsit javulhat a Föld helyzete
Tudtad, hogy a divatipar megreformálásának és fenntarthatóvá tételének szükségességéről már 15 éve komoly párbeszédet folytatnak az iparág vezetői egy nemzetközi fórumon? És az eszedbe jutna, hogy ezt a kezdeményezést nem a világ legnagyobb divatvárosai, Párizs, New York, London vagy Milánó indítványozták?
Ezeket láttad már?
A Global Fashion Summit konferencia idén már 15 éves. A Koppenhágában megrendezésre kerülő eseményen évről évre megjelennek a világ legnagyobb divatcégeinek vezetői, designerek, innovátorok, aktivisták, politikusok és újságírók. A cél egyszerű: ódivatúvá tenni a fenntarthatatlan gyártást, túltermelést és túlfogyasztást.
Nemzetközi mozgalom a fenntarthatóságért
A nemzetközi platformot jelentő eseményt egy nonprofit szervezet, a Global Fashion Agenda szervezi. A szervezet célja, hogy segítse és felgyorsítsa a divatipar karbonsemleges gyártásra való átállását. „Ha meg tudjuk változtatni a divatot, akkor mindent meg tudunk változtatni.” – írják az oldalukon. Ha a divat megváltozik, akkor megváltozik az élelmiszeripar, az energiaipar és mi magunk is, teszem hozzá én.
2009-ben indították útjára a világ minden bizonnyal legfontosabb divateseményét, a Global Fashion Summit-ot, akkor még Copenhagen Fashion Summit néven, az ekkor a skandináv városban tartott COP15 (A United Nation klímakonferenciája) kísérőeseményeként. Másfél évtized alatt a fenntarthatósági párbeszéd legfőbb platformjává váltak, ezzel katalizálva olyan fontos folyamatokat, melyek megmenthetnek bennünket a klímakatasztrófától. Muszáj optimistán, de nagyon gyorsan cselekedni!
Federica Marchionni, az eseményt szervező Global Fashion Agenda ügyvezető igazgatója a tizenötödik évforduló alkalmából úgy emlékezett vissza, hogy „egy mozgalmat akartam elindítani.” 2009-ben a divat még nem szerepelt a fenntarthatósági párbeszédekben, pedig egy nagyon környezetszennyező, rengeteg embernek munkát adó, rendkívül kreatív iparágat jelent, melynek nagyon nagy befolyása van arra, mi tetszik az embereknek és hogyan szeretnének élni.
A 2024-es konferencia címe „Unlocking the Next Level” (A következő színt megnyitása), mely arra hivatott felszólítani a résztvevő vezetőket, hogy minél gyorsabban lépjenek, fejlesszék a cégeiket, emeljék egy következő szintre a klímakatasztrófa megelőzését segítő intézkedéseiket, váltsanak szemléletet.
Még mindig csak a profit számít, vagy már változtunk, változtattunk?
Persze egy olyan világban, ahol az Instagramon azt bámuljuk, hogy mindenki másnak jobb, hogy a „véleményvezérek” legnagyobb gondja az, hogy ma egy Gucci-t vagy egy YSL-t vegyenek fel, és hol a Maldív-szigeteken, hol a lassan hó nélküli aspeni síparadicsomban látjuk őket felbukkanni, igen nehéz a moderált élet, a fenntarthatóság és az ökotudatosság mellett érvelni.
A konferenciának mégis sikerült elindítania egy olyan párbeszédet, ami egy másik irányba tolja el a világot. Ez nagyon jó hír, mert a szakemberek szerint jelenleg gőzerővel száguldunk a klímakatasztrófa felé. Hogy is csinálták? Hogyan lett a fenntarthatóság a menő divatcégek fő irányadója?
A Global Fashion Agenda nonprofit szervezet 2024-es kiadása öt pontban határozta meg a cselekvési tervet és arra invitálta a divatvilág és a társterületek több mint ezer nagyra becsült szakemberét - akik közt volt kereskedő, civil szervezet képviselője, szakpolitikus, gyártó, innovátor, újságíró -, hogy lépjenek a fenntarthatóság következő szintjére.
Az 5 pont a következő:
- A fenntarthatóság operacionalizálása (nem elég csak beszélni róla, már implementálni kell a meglévő praxisokat, lehetőségeket)
- A növekedés újradefiniálása (ez leginkább nem növekedést jelent)
- A fogyasztók aktivizálása (az edukáció és az átláthatóság a vásárlók felé nagyon fontos)
- Az emberek előtérbe helyezése (és az élővilágé, az állatoké)
- Mobilizálás az anyagiság alapján (az alapanyagok jelentik a változás kulcsát, használatukat újra kell gondolni, újra kell tervezni)
A cél a nettó pozitív divatipar, és arról, hogy ez mit is jelent pontosan, Paul Polman, a Net Positive című sikerkönyv szerzője személyesen adott elő a konferencián. Polman szimpatikusan, de határozottan állt ki amellett, hogy véleménye szerint a „kevésbé rossz már nem elég”.
Véleménye szerint mindenkinek el kell köteleződni a nettó pozitív szemlélet mellett, amelynek az a lényege, hogy igenis lehet olyan vállalatokat építeni, melyek többet adnak a világnak, mint amit elvesznek. Ahol te dolgozol, vajon ilyen? Ha nem, akkor tedd szóvá, hívd fel a figyelmüket arra, hogy egy évtized múlva valószínűleg már nem lesznek ilyen sikeresek, ha nem változtatnak a gondolkodásmódjukon.
A fenntarthatóság a perifériáról a figyelem középpontjába került, és meghatározó napirendi ponttá vált a tárgyalótermekben
„A fenntarthatósági fejlődés üteme azonban nem gyorsult fel eléggé ahhoz, hogy reagálni tudjon változó világunkra. Az idei csúcstalálkozó a következő szint feloldása és a további végrehajtás felgyorsítása előtt álló akadályok azonosítására összpontosított. Elérkeztünk egy olyan polarizációs ponthoz, ahol a minket körülvevő geopolitikai környezet azzal fenyeget, hogy meggátolja a fejlődésünket, és hangsúlyoznom kell, hogy össze kell fognunk a 2030-as és 2050-es menetrend teljesítése érdekében.
Függetlenül attól, hogy földrajzilag, kultúránkban vagy politikai gondolkodásmódunkban különbözünk, a fenntarthatóságnak egyesítő köteléknek kell lennie mindannyiunk között. – fogalmazta meg Federica Marchionni, a Global Fashion Agenda vezérigazgatója.
A szabályozáshullám meglovagolása
Egy workshop és több kerekasztal beszélgetés formájában is szó esett a közelgő választásokról az Egyesült Államokban és Európában. Az új Green Deal-ről, a textilipar körkörössé alakításának tervéről az EU-ban, és a francia előterjesztésről, mely meg akarja adóztatni, illetve az általuk megfogalmazott terminussal ökohozzájárulást szed majd be a fast fashion cégektől, ha 2024 őszén a parlament elfogadja a javaslatot.
Persze sok cég a mai napig megvádolható azzal, hogy greenwashingol, de a kocka érezhetően el van vetve, nincs visszaút a kizsákmányoló, a természetet, az emberek életét károsító divatipar felé. Véleményem szerint egy szabályozás előtti világban úgy tenni, mintha sokat tennél a bolygóért azt jelenti, hogy tényleg kezd kínossá válni, ha valamelyik vállalat nem figyel oda a környezetünkre, a bolygónkra, az emberekre.
A szkepszisnek szerencsére a Global Fashion Summit-on semmi helye nem volt, senki nem kezdte el azokat a szólamokat, hogy „be kell tiltani a fast fashion-t” (egyszerűen azért, mert mindenki tisztában van vele, hány milliárd nő dolgozik ebben a szegmensben, és azzal is, hogy nem tudni, velük vajon mi lenne ilyen esetben), vagy hogy a divatra semmi szükség nincsen, mert egyszerűen csak a pazarlás szinonimája, csak az újdonságot tudja szajkózni, így semmi szükség nincs már rá.
Azt a fajta kizáró attitűdöt sem lehetett érezni, amit mondjuk a Párizsi Divathéten érez az ember. Ezen a konferencián az együttműködést, a világ és a divatipar megváltoztatásának módjait keresték a résztvevők, és lelkesen mutatták be eredményeiket, találmányaikat, munkamódszereiket.
Sok szó esett ebben a támogató, tenni akaró közösségben a körkörös gazdálkodás előnyeiről, lehetőségeiről és sajnálatos akadályairól a világ egyes részein. Szó volt az alapanyagok minőségének növeléséről, a bioalapanyagokról, a földművelésről (egyre több divatcég fektet be saját biogazdálkodásokba az ellátólánc bizonytalansága, kiszámíthatatlansága miatt). Minden résztvevő egyetértett abban, hogy a textilek, alapanyagok olyan értékek, melyeket tartósabbá kell tenni, meg kell becsülni, meg kell mutatni az embereknek a különbséget.
Maria Luisa Martinez Diez, a Global Fashion Agenda kapcsolati igazgatója összefoglalta a konferencia előtt tartott workshopon, hogy a globális választási szuperhullám a populáció 54%-át érinti a világon, és egyben nagy bizonytalanságot is jelent. Kérdés, hogy vajon a választások után megtorpan-e a fenntarthatósági terv, vagy elérkeztünk végre a megvalósítás fázisához?
A divatipar szabályozását mindenesetre egyöntetűen egy erős trendnek minősítette, ami a tevékenységük megváltoztatására, újragondolására kényszeríti majd a cégeket. Többen is megfogalmazták a jelenlévő előadók közül, hogy nincs olyan, hogy szokásos ügymenet, mindent újra kell gondolni.
Szabályozások mindenképpen lesznek, melyek nehézzé teszik majd a jelenleg rossz minőségű, hiperolcsó termékekkel bennünket is elárasztó Temu és Shein tevékenységét. Az Európai Unióban jön a termékútlevél, a túltermelés visszaszorítása, és 2050-re pedig a netpozitív iparág elérése a cél. A „make, take, waste” modell már nem működik, ellenben ahogy Polman fogalmazott, mégis „ez az évszázad üzleti lehetősége”. Hogyan is érti ezt a holland üzletember? Másképpen kell tekinteni a már legyártott, el nem adott ruhahegyekre, a pazarlás helyett körkörös modellekben kell gondolkodni, a fast fashion helyett pedig slow fashion-ben.
