Filterként próbálható ruhák, digitális divatbemutatók – Új digitális eszközök a divatban a fenntartható jövőért
Bartha Éva Lili matematikus, divattervező, a divat és a technológia határmezsgyéjén tevékenykedik: digitális innovációs stúdiót vezet, kutat, egyetemi előadó és szabadúszó tervező. Munkája során digitális lehetőségek, eszközök divatipari alkalmazását vizsgálja, dolgozik a virtuális divat mindenki számára elérhetővé, megtapasztalhatóvá, használhatóvá tételén és márkáknak nyújt digitális szolgáltatásokat. Lilit a rendelkezésre álló technológiákról, azok jelenlegi alkalmazásáról és a fejlődés irányáról kérdeztük.
Ezeket láttad már?
2020 októberében említetted a magazinnak, hogy a pandémia hatására felgyorsult a digitális alkalmazások bevezetése. Szerinted ezek használata maradandó lesz, vagy inkább a helyzet szülte kényszer, és, ha egyszer túl leszünk a járványon, akkor ezek háttérbe szorulnak?
Míg a negyedik ipari forradalom már jóideje fontos szerepet tölt be a gyártástechnológiában, az ötödik is elkezdett tért nyerni. Előbbit a növekvő digitalizáció, automatizáció jellemzi, utóbbi pedig arról szól, hogy vajon hogyan halad tovább ez a technológiai sprint úgy, hogy elkezd egyre inkább az egyénre, a személyre szabott termékekre és élményekre fókuszálni. A világjárvány emlékeztetőként szolgált a mentális és testi egészség megőrzésének előtérbe helyezésére, a társadalomban betöltött szerepünk mindennapi elemeire, az egyéniségünk. Kifejezésének fontosságára A járvány nem elindította ezeket a folyamatokat, hanem felgyorsította: a statisztikák szerint öt éves ugrást tapasztalhatunk pár hónap alatt.
Sokan csak most hallanak először a digitalizációról divat vagy más területen, de ezek a technológiák már jóideje léteznek és mindennapi használatban vannak. Várható volt, hogy sok folyamatot felgyorsítanak vagy teljesen átvesznek majd. Ennek oka, ha a divatot nézzük, hogy rengeteg logisztikai része van az iparágnak, amik olajozott működését nem tette lehetővé a világjárvány (termékek gyártása, szállítása). Szükségessé váltak flexibilisebb megoldások; például nem lehetett élőben bemutatókat tartani, ezért létrehoztak digitális show-kat és bemutató termeket, ahova nem kell elrepülni, csak egyszerűen megnyitni a böngészőben.
A társadalom gyakran felkap olyan jelenségeket, amik újak és érdekesek, jelenleg ez történik a digitalizációval, a technológiai forradalom trend lett. Ugyan már újra lehet fizikális bemutatókat tartani, a brandek továbbra is szeretnének digitális élményeket nyújtani, hibrid termékeket fejleszteni, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az új, fizikális-digitális fogyasztói szokások innentől kezdve egyre inkább maradandóvá válnak.
Milyen technológiákról van szó pontosan?
A negyedik ipari forradalom új szoftverek létrehozását eredményezi különböző funkciókkal, mint például a kiterjesztett valóság (augmented reality) vagy a virtuális valóság (virtual reality). Ezek átfogó neve immersive technologies angolul. Az immerzió kétirányú kapcsolatot jelent, amiben az élményben résztvevő befolyásolhatja az élményt kétirányú interakciók révén. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy a fogyasztói társadalom tagjai élmények, párbeszédek szerves részeivé váljanak, ami sokkal érdekesebb, izgalmasabb kapcsolat teremtését teszi lehetővé a márkával, mintha megnéznének egy divatfilmet vagy online rendelnének egy ruhát.
Az immerzív élmények létrehozásában az úgynevezett game engine-ek kulcsfontosságúak. Ezek olyan szoftverek, amiket eredetileg játékok fejlesztésére használtak, úgynevezett real time, azaz valós időben zajló applikációkat lehet bennünk készíteni. Én például a Unity3D vagy Unreal alkalmazásokat használom a legtöbb virtuális valóság, 3D-s böngésző élmény vagy AR mobil applikáció kifejlesztésére.
A digitalizáció a divatipar minden szegmensében megjelenik, a tervezésnél, gyártásnál kezdve. Mondanál erre néhány, szerinted előre mutató példát?
Létezik néhány – nem sok - digitális divattervező szoftver, az iparág legtöbb szereplője ezeket használja. Leginkább a gyártási folyamatokban alkalmazzák őket, a tervezők amellett, hogy leülnek megrajzolni egy ruhát, digitálisan is megépítik azt. Ez sokkal rugalmasabbá teszi a tervezői folyamatot: a program által nyújtott lehetőségeknek köszönhetően gyors változtatások hozhatók létre, például cserélhetők a minták, variálható a ruha hossza. Ezekben a szoftverekben kulcs a vizuális élmény, meg lehet nézni, hogy hogy áll majd a ruha a modellen mozgás közben, milyen a választott anyag esése, mennyire feszülnek a varrás vonalak. Így lecsökkenthető a prototípusok gyártása során elforduló hibák mennyisége.
Ezeket a szoftverek a divatipar számára fejlesztették ki, egyszerűbbek a legtöbb 3D-s szoftvernél, de lehetővé teszik a ruha valós időben való igazgatását, illetve renderelt és mozgó kép előállítását. Fontos különbség a kettő között, hogy előbbit a számítógép teljesítményétől és minőségétől függően pixelenként számolja ki, az eredmény nagyon élethű benyomást kelthet, de a felhasználónak várnia kell, amíg a kép elkészül. Ahogy a technológia fejlődik, remélhetőleg a két vizuális élmény között egyre kevesebb lesz a különbség. Ideális esetben digitálisan úgy tervezünk majd ruhákat, akárcsak a valóságban.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a szoftverek újak a tervezőknek és nem egyszerű elsajátítani a használatukat, hiszen a legtöbben a tradicionális, fizikai divatoktatásban részesülnek. Kulcsfontosságú ezért olyan alkalmazások kifejlesztése, amik sokkal intuitívabb, egyszerűbb használatot biztosítanak majd azoknak, akik virtuálisan szeretnének öltözéket tervezni. A stúdióm például egy virtuális valóságbéli alkalmazást fejleszt jelenleg, ahol a digitális ruhákat egyszerűen és játékosan lehet megtervezni és digitális effektekkel (például tűz) érdekesebbé tenni.
A pandémia alatt számos brand digitális show-t mutatott be, virtuális üzleteket hoztak létre és játékokban megvásárolható outfiteket terveztek - elkezdték széleskörűen marketing célokra használni a technológiai lehetőségeket. Mi a véleményed erről a tendenciáiról?
A márkák részéről egyre nagyobb az igény digitális termékek tervezésére, hogy azokat később fizikálisan is legyártsák, vagy, hogy digitális promóciókban jelenjenek meg. Egyre több digitális stúdió jelenik meg, amik ebben nyújtanak segítséget a brandeknek.
Nemrég például a Max Mara és az LN-CC londoni concept store keresett meg, hogy készítsek nekik egy digitális fotósorozatot a márka legújabb kollekciójáról. Bár víz alatti képeket kértek, a kliens nem szerette volna, ha a ruhák vizesek lesznek. Az elkészült képeken minden - a tenger, a kövek, az emberek, digitálisak - csak a ruhák nem.
Ehhez hasonlóan a fizikális kollekció népszerűsítése volt a Balenciaga célja az Age of Tomorrow nevű videójátékkal, ami a legújabb kollekciójukat promotálja. A ruhákat beszkennelték 3D-s modellekké, amiket aztán beépítettek a videójátékba. Ez is az immerzív technológiával lehetséges, a vásárló szerves része az élménynek, fel tudja fedezni a digitális világot és benne a márka termékeit a saját tempójában. Teljesen más élmény, mint egy divatfilm, a játékos interakciók egy új fejezetet nyitnak meg a márkák fogyasztókkal való kapcsolatának kiépítésében.
A digitalizáció azonban nem csak fizikális termékek promótálására alkalmas, hanem új termékvonalak is indulnak miatta. A Moschino például nemrég olyan digitális kiegészítőket tervezett, amiket a Sims játékban lehet megvásárolni, a valóságban nem léteznek. Számomra ezek az igazán érdekesek, felvetik a kérdést, hogy ezeket hogyan lehet viselni. Az egyik opció ezeknek a digitális termékeknek a használatára a játékokban való viselés, de léteznek már digitális divatmárkák is, akik valós képekre illesztik rá a virtuális ruhákat, amiket aztán a közösségi portálokon meg tud osztani a digitális élmény boldog tulajdonosa. Például az Auroboros, egy feltörekvő virtuális divatház szinte kizárólag digitális termékeket készít, amiket filterként lehet viselni. A digitális stúdióm jelenleg egy olyan mobil applikációt és platformot is fejleszt, ahol számos virtuális divatmárka termékeit fel lehet majd próbálni filter technológia segítségével. A célunk a virtuális divat mindenki számára elérhetővé tétele.
Egyes feltevések szerint a digitalizáció lehet a megoldás a divatipar környezetkárosító hatására, a túltermelésre és túlfogyasztásra. Egyetértesz ezzel? Pontosan milyen gyakorlatok mentén valósulhat ez meg?
A divatipari karrierem fizikális kollekciók tervezésével indult. Volt szerencsém olyan tervezőkkel dolgozni (Mary Katrantzou, Manish Arora, KTZ London), akik igazán érdekes és gyönyörű kollekciókat mutatnak be a londoni és párizsi divathéten. Azonban a karrierem során lassan tudatosult bennem, hogy rengeteg fizikális ruha készül el, amire a valóságban nincs mindig szükség. A divatipar rendkívül szennyező és a környezeti, szociális problémák nagyon sokrétűek, a szektor minden szegmensét áthatják. A digitális technológiákra való specializálás révén a célom ezen problémák valamilyen szintű megoldása. Fontos megjegyezni, hogy az iparág nem fog egyből megváltozni, főleg nem azért, mert még több digitális eszközt használunk. A túltermelés és túlfogyasztás a kulcs, a cél hogy csökkenjenek a fogyasztói igények és ne termeljünk túl. Ennek az optimalizálására segítségünkre lehetnek a digitális technikák, de rengeteg folyamatban a fizikai viszonyok javítására is szükség van, például újrahasznosítás terén.
Több statisztika is bizonyítja, hogy egy virtuális próbával kisebb az esélye, hogy a megrendelt terméket visszaküldi vagy kidobja valaki. Ezekkel a cél a termék és a fogyasztó közötti kapcsolat kiépítése a vásárlás előtt. Minél szorosabb a kapcsolat ebben a gyorsan fogyasztó világban, annál nagyobb az esélye, hogy a fogyasztó azért vásárol, mert a terméket tényleg használni fogja. A digitális technológiák lehetőségeket adnak ennek elősegítésére.
A technológia másik közismert használata az előállítási láncban történik, amikor digitálisan kifejlesztett gyártási prototípusokkal dolgoznak. A nagyobb cégek rengeteg prototípust gyártanak, amiket fizikálisan aztán nem használnak. Például gyártanak egy ugyanolyan pulcsit 25 színben, ami helyett meg lehet csinálni egy digitális pulcsit és azt 25 színben megmutatni a vevőknek.
Rengeteg opció van a túltermelés és túlfogyasztás optimalizálására, de ez nem csak a digitális eszközök térnyerésén múlik, hanem a fogyasztók és trendek kapcsolatán, a márkák vásárlókkal történő kommunikációján és országon belül történő törvényhozáson, illetve nemzetközi szabályokon is.
Fontos megjegyezni, hogy a digitális technológiáknak is van környezeti lábnyoma. Például az elektronikai berendezések használata jelentős szén-dioxid kibocsátással jár. A jó hír az, hogy egyre több cég kezd el például fenntartható energiaforrásokat használni, illetve a digitális technológiák fejlődése lehetővé fogja tenni ennek a lábnyomnak a minimalizálását hosszú távon. Több jelentés is megvizsgálta a digitális és fizikális ruhagyártás környezetre kifejtett hatása közötti különbséget, szerencsére még mindig jobb a környezetnek, ha egy ruha digitálisan készül el.
Milyen etikai kérdések merülnek fel a technológia divatban való alkalmazása kapcsán?
A divatipar sokszor alábecsüli a munkaerőt, rengeteg az alulfizetett divatipari munkás, vagy akár az ingyen dolgozó gyakornokok serege. A digitális tervezőkkel, technikusokkal is gyakran hasonló a helyzet, a márkák még nem teljesen értik mennyi munkába kerül a virtuális élmények kifejlesztése, termékek digitalizációja. Emiatt gyakran sokkal kevesebb összegért várják el a stúdióktól komplex projektek elkészítését.
Szerinted a következő 10 évben milyen irányt fognak venni ezek a folyamatok? Hol látod magadat ebben?
Mivel a trendek folyamatosan változnak és a technológia nagyon gyorsan fejlődik, csak sejteni tudom, hogy 10 év múlva hol tartanak majd ezek a tendenciák. Pár év múlva már egészen más telefonokat, vagy akár headseteket fogunk használni és a fogyasztói társadalom is radikálisan átalakul majd. Jelenleg rengeteg figyelem irányul a Z generációra. A kérdés, hogy hogyan viselkednek mint fogyasztó és milyen termékek, szolgáltatások, tendenciák érdeklik őket, hiszen 10 éven belül ők teszik majd ki a munkaképesek 30 százalékát. Ez a generáció már érintőképernyővel nőtt fel, egészen mások a hétköznapi szokásaik, mint az Y generációnak. Gyakran a figyelmük időtartama mindössze 8 másodperc, sok időt töltenek a közösségi portálokon, instant tartalmat böngészve és megosztva. Meghatározó társadalmi tendenciát képviselnek, ami miatt a cégek egyre több figyelmet szentelnek élményalapú kommunikációs csatornák és termékek kifejlesztésére. Ez az elkövetkezendő években egyre inkább fel fog erősödni, és talán át is veszi a fizikális termékek központi szerepét.
Én és a stúdióm ilyen és ehhez hasonló folyamatok segítésében munkálkodunk most és az elkövetkezendő években is. A célunk a virtuális élmények és termékek elérhetővé tétele mindenki számára, egyszerű, intuitív és játékos eszközökkel, innovatív élményeken keresztül.
A divat az egyik legkreatívabb és legérdekesebb önkifejezési forma, amiben mindenki, minden nap reszt vesz akár amikor felöltözik, akár amikor Zoom hátteret választ. Ahogy a mindennapok egyre inkább digitalizálódnak, fontos segíteni a társadalomnak, hogy kézben tarthassák a virtuális identitásuk formálását digitális önkifejezési formákon keresztül, játékokban, közösségi portálokon, vagy akár online meetingeken.
Szerző: Dózsa Kamilla
