Japán élen jár a fenntartható technológiákban, de a magyar márkák sem maradnak le!
Mindannyian ismerjük a milánói, párizsi, londoni és New York-i divatheteket, hiszen rendkívüli hírük van, a legnagyobb tervezőkkel és divatházakkal az élen, és elsodródunk olyan kiemelkedő divathetek mellett, mint például a japáni divathét, ahol a tervezők évről évre vadonatúj újrahasznosítási megoldásokkal állnak elő. Pont ebből az okból most a Japan Fashion Weeken bemutatott újrahasznosítási technológiák felé vesszük az irányt, ugyanis ez minden, csak nem “greenwashing”.
Ezeket láttad már?
A CNN Style oldalán megjelent cikk szerint Japánban a “mottainai” nagyjából annyit jelent, hogy “micsoda pazarlás”. A kifejezés a Buddhista hitből ered, miszerint mindennek lelke van és még a tárgyakat is ki kell használni életük során. Ezt a hitvallást már évszázadok óta gyakorolják a kultúrában, úgyhogy nem csoda, hogy a Japán tervezők vették a legkomolyabban az újrahasznosítást.
Persze a magyar divatban is szemtanúi lehetünk néhány elképesztő újrahasznosítási technikának, a kérdés az, hogy miért most és miért nem korábban indult be az újrahasznosítási és környezettudatos hullám? Persze a válasz egyértelmű, mert most kerültünk igazán olyan helyzetbe, hogy ez már nem vicc.
Na de mielőtt megnézzük, hogy a kiemelkedő magyar tervezők között kik és milyen technikát használnak, ha újrahasznosításról van szó,nézzük meg a technológiai fejlődésben vezető szerepet betöltő Japánt.
Japánban a maradékok felhasználása és a kézzel készített alkotások kultúrája már szinte mindenhol megtalálható. Itt nemcsak a ruhákról beszélünk, hanem arról, hogy a narancs héjából például papír készül, míg a szaké készítés során hátramaradó anyagot ételek ízesítéséhez használják fel. Ha pedig a ruhákról beszélünk, akkor a japán Nisai márka csak egy a sok közül, aki a tokiói divathétre vitte a használt ruhákból készült alkotásait. Emellett találkozunk számos olyan alkotóval is, akik az elhasznált ruhákat újraértelmezik, összevarják, megjavítják, hogy a lehető legtovább legyen felhasználható egy-egy darab, akár új formában is.
Japánban ma már nemcsak néhány tervezőről beszélünk, hanem szinte a divatvilág minden tagjáról, akik a hagyományokat és az új fenntarthatósági hullámot követve ősrégi technikákat újítanak fel, hogy kevesebb szemét keletkezzen és csökkenjen a ruhák készítésének környezetre mért hatása is.
Milyen technikákról beszélünk?
Már korábban említésre kerültek a használt ruhák újjá alakítása és a régi, elhasznált ruhák felújítása vagy összevarrása, hogy új dolgok szülessenek, amelyekből természetesen mindig csak 1 készül, hogy viselőjük még egyedibbnek érezhesse magát.
Természeti innovációk
A ruhafestésről tudunk egyet s mást, többek között azt, hogy a természetben megtalálható festékanyagok használata okosabb döntés lenne, mint a szintetikus festékeké, amelyek a talajba és vizekbe jutva rendkívül károsak.
A Shohei márkánál a fenntarthatóság kérdése általában a megfelelő színezési procedúra kiválasztásával kezdődik, így ők a “kakishibu” mellett döntenek, amely során az éretlen datolyaszilva erjesztett levébe kerül az anyag, amit napon szárítanak meg, így narancssárga árnyalatokban pompázik. Ezzel a technikával az anyag vízálló és antibakteriális.
Egy másik érdekes színezőtechnika a “shibori”, amely a 8. századból származik és családi vállalkozásként indult Nagoyából. Ez egy kézi festéstechnika, amely során többek között indigót használnak, és sokkal kevésbé szennyező mint a szintetikus színezékek.
Technológiai fejlesztések
Na persze, nem maradhat ki az sem, hogy az anyag szerves része a fenntarthatóságnak, ezért olyan új technológiákat alkalmaznak Japánban, amellyel a minta készítés, a mintavétel és a varrás között a lehető legkevesebb felesleges anyag keletkezzen.
Egy japán gyártó, név szerint Shima Seiki megalkotott egy olyan gépet, amely varrások nélkül, egyben köti meg a kívánt darabot, így a ruha nem darabjaiban készül el, majd kerül összevarrásra, hanem egy darabban készül el, így anyagfelesleg szinte nincs is. A hagyományos elkészítés során az anyagból akár 30% is szemét lehet, míg így ez jelentősen csökken.
Ezzel a technikával akár az is lehetséges, hogy kérésre készüljön el egy ruhadarab a tömeggyártás helyett, ezzel csökkentve a felesleges ruhák elkészítését, amelyek többsége a szeméttelepen kötne ki.
Fontos tudni, hogy az Uniqlo ruhák 2016 óta Seiki gépével készülnek, kis mennyiségben, de több variációban, valamint már az olasz Max Mara és az amerikai Paul Stuart márkák is fordultak a technológiához, hogy a lehető legkevesebb felesleges anyag halmozódjon fel a gyártás során.
A korábban említett Shohei márka annyira környezettudatos, hogy egy Seiki technológiájához hasonlót alkalmaznak. A márka partnere a No Form nevezetű digitális dizájn stúdiónak, ahol 3D nyomatok készülnek az elképzelt mintákból, amelyeket a weboldalukra is feltöltenek a vásárlóik számára, így nemcsak a költségek csökkennek, a tervezés során, hanem készítés során az anyaghasználat is.
Térjünk át a magyar márkákra
Ugyan Magyarország sincs lemaradva, ha a fenntarthatóságról van szó, hiszen rengeteg márka átállt a környezettudatos gyártásra, vagy a kezdetek óta alkalmaz fenntartható és környezettudatos technológiákat, mint például a ruhák újjá varrása és felújítása, a műanyag újrahasznosítása kiegészítőkké vagy a ruhafestés a természetben megtalálható alapanyagokkal.
Ferencz Borbála neve valószínűleg senkinek nem új, hiszen élen jár, ha környezettudatosságról van szó. A BORBÁLA ruhák és kiegészítők mind újrahasznosítottak. A ruhákhoz a tervező használt ruhákat szerez be és ezeket ilyen olyan különleges módon összevarrja, hogy ne csak új életet kapjon a ruha, hanem újraviselhető formát is! A fülbevalók talán ennél is izgalmasabbak, hiszen összeolvasztott műanyag kupakokból készültek! Nem is csoda, hogy már számtalan híresség ruhatárában is van BORBÁLA.
Ha ruhafestésről van szó, akkor nekem a Dittafelt márka jut eszembe először. Simon Judit növényekből kinyert színezékkel festi a ruháit, valamint filc anyagot készít, amelyből a hétköznapokban könnyedén viselhető ruhadarabok készülnek. A márka fókusza a fenntarthatóság, így nem csoda, hogy a tervező visszanyúlt a hagyományos és a természetben könnyedén megtalálható alapanyagokhoz.
Korábban készült interjúnk Varga Annamáriával, a Spycraft tervezőjével, aki számára szintén rendkívül fontos a fenntarthatóság, így anyagait limitált mennyiségben helyi készítőktől szerzi be a világ minden tájáról, így ruhád afrikai textilből vagy Hongkongból származó selyemből is készülhet.
Ezek a márkák csak néhányak a sok közül, ahol különböző, innovatív technológiákat alkalmaznak a tervezők, hogy környezettudatosak és fenntarthatóak legyenek, hogy felhasználják a régit, újat alkossanak és a lehető legkevesebb felesleg keletkezzen. Ugyan a Seiki-féle gépezettel még nem találkoztam egyik márka esetében sem, de ez idők kérdése, addig pedig minden elkötelezett magyar márka tesz azért, hogy a számára legjobb technológiát alkalmazza, mi pedig támogassuk!
Írta: Pongrácz Dóra
Források:
https://edition.cnn.com/style/article/japan-designers-sustainable-fashion-technology/index.html
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”