´Életünk végéig tanulhatunk egymástól´- a sikeres családi vállalkozás titka

Szerelemprojektként indult, majd márkává nőtte ki magát az Elischer R. A márka alapítóival, Elischer Rékával és Ivánfi Alizzal beszélgettünk.

Amikor belevágtatok a közös projektbe, nem féltetek az esetleges nézeteltérésektől? Azt mondják, hogy a magánéletet és a munkát el kell választani egymástól. Ti ezzel hogyan birkóztok meg?
Aliz: Azt nem mondanánk, hogy féltünk, inkább azt mondanám, hogy bele sem gondoltunk. A mi családunk nagyon összetartó, ha valami problémánk van, aránylag hamar túljutunk rajta.

Két generációhoz tartoztok, akadnak ebből adódó problémák? Vannak dolgok, amiket teljesen máshogy láttok, máshogy csinálnátok?
Aliz: Nálunk nem okoz gondot a kétgenerációs felállás. Nem csak anya-lánya kapcsolat van köztünk hanem baráti viszony is. Az életünk minden részletét megosztjuk egymással, kikérjük egymás véleményét. Ez nálunk családi tradíció, hiszen a nagyszülők is aktívan jelen vannak az életünkben, tőlük is ezt láttuk és örököltük.

Nagyon egyedi, jól felismerhető darabokat terveztek. A hétköznapokban mennyire hasonló a stílusotok?
Aliz: A hétköznapokban nem mindig egyezett a stílusunk. Például anyu sosem vett volna fel magas derekú nadrágot, hiszen ez őt a fiatalkorára emlékeztette, amikor még nem volt csípőnadrág. Sokszor kérdezte, miért húzom fel a nyakamig a nadrágomat, majd idővel neki is újra megtetszett, és mostanra szinte már ő is csak a magas derekú nadrágokat részesíti előnyben. Vagy például én, aki kizárólag laza szettekben jártam, megszerettem a letisztult, nőiesebb darabokat is. A dizájner darabokért pedig mindketten rajongunk, és előszeretettel hordjuk egymás ruháit, cserélgetünk, kutakodunk egymás gardróbjában. Szóval ez ebben a formában kicsit vicces, de folyamatosan formáljuk egymás stílusát.

Hogyan tudjátok kizárni a hétköznapokból a munkáról való gondolkodást? Ez mindig nehéz, ha családi vállalkozásról van szó.
Aliz: Egyértelműen összefolyik a kettő. Nagyon sok időt töltünk egymással, együtt nyaralunk, együtt vásárolunk, majdnem mindent együtt csinálunk. A munkánk hozzátartozik a közös életünkhöz, folyamatosan beszélünk róla, hiszen szerencsére folyamatosan dolgoznunk kell. Az együtt töltött idő alatt rengeteget ötletelünk, a programjaink során inspirációt merítünk a környezetünkből, és ez természetesen újra és újra elindít egy újabb projektet. Rengeteg információt kell megosztanunk egymással minden nap, hiszen jönnek a méret- és szín egyeztetések, anyagrendelések, postázási folyamatok. Elfogadtuk, hogy a munkáról való gondolkodást nem tudjuk kizárni, így ezzel nekünk nincs problémánk, hiszen a munkánk egyben a szerelmünk is, és így teljes az életünk.

Aliz, kislányként milyennek láttad édesanyád stílusát? Mikor vetted észre, hogy inspirál?
Aliz: Anyukám nagyon szereti a divatot, imád öltözködni, azonban nagyon válogatós, és tudatosan vásárolt mindig is. Az én öltöztetésemre is nagy hangsúlyt fektetett, és már kisgyermekként is nagyon szerettem a ruhákat, amiket nekem vett. Nem úgy nőttem fel, hogy kikészítette mit kellene felvennem, hanem közösen vásároltunk, és én döntöttem arról, milyen stílust preferálok. Mindig követte az aktuális trendeket, és közvetített felém egyfajta ízlésvilágot. Szereti az egyszerű, letisztult darabokat, és ez engem is mindig inspirált.

Mi az, amit a közös munka során egymástól tanultatok?

Réka: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel a közös munkánk során teljesen különbözőek a feladataink, ezért nehéz lenne azt mondani, hogy bármit is tanultunk a munka során egymástól. Figyelemmel kísérem azokat a feladatokat, melyeket Aliz végez, és sokat tanultam belőle, de nem szorulok rá, hogy a dolgaival komolyan foglalkozzak. Én a saját feladataimat végzem, és nincs szükség arra, hogy felülbíráljam az övéit hiszen elégedett vagyok azzal, amit csinál. Leginkább a környezettudatosságot tudnám kiemelni, hiszen ez Aliz szívügye, amit idővel én is magaménak kezdtem érezni általa. A privát kapcsolatunkból is sokat merítek. Nyilvánvalóan, ha az embernek gyermeke születik, ő lesz az első és legfontosabb az életében. Nagyon hosszú folyamat amíg egy gyerek felnő, rengeteg buktatóval, alkalmazkodással, toleranciával, lemondással, reménnyel jár. Az évek során nagyon sok olyan helyzettel szembesültem, ami felkészületlenül ért, hiszen ez a 21. század. Én teljesen más értékrend szerint nőttem fel, egy másik társadalomban, mint a mai fiatalok. Ahogy én formáltam a gyermekemet, úgy formált az évek során ő is engem. Megtanított rugalmasnak lenni, haladni a korral. Rengeteg önbizalmat kaptam Aliztól, sokszor inspirál arra is, hogy kiálljak az igazamért. Szerintem ez egy végeláthatatlan folyamat, hiszen életünk végéig tanulhatunk egymástól.

Aliz: Anyu nagyon inspirál. Úgy gondolom, hogy tőle örökölem a bennem rejlő kreativitást. Emellett átadta nekem az anyagokkal, textilekkel kapcsolatos tudását is. Megtanította, mire kell figyelnem az anyagok összetételével kapcsolatban, mi az, ami belefér a környezettudatosság kritériumaiba. Mostanában már én is vágyom arra, hogy megtanuljak tőle varrni, mert szerintem nem sokaknak adatik meg ez a lehetőség, és butaság lenne nem élni vele.

Aliz, ha egyszer lányod születne, szívesen vágnál bele vele egy hasonló projektbe? Át szeretnéd adni neki azt, amit édesanyáddal egymástól tanultatok?

Remélem, hogy a márkát olyan szintre tudjuk juttatni, hogy sokáig életképes marad, és hogy ez a szívvel teli vállalkozás tradícióvá válik. Ha lányom születne, akkor nagyon örülnék neki, ha ő is örömét lelné az általunk megálmodott a világban.