Egyedi ajándékötlet: csokornyakkendők az upcycling és a bohém elegancia jegyében

Miért épp a csokornyakkendőkre specializálódtál?

Először Gangel Benjámin pécsi férfiszabónál lestem el a varrás alapjait, itt készítettem először csokornyakkendőt. Ezt követően felnőttképzésben tanultam ki a női szabó szakmát, majd barátnőmmel hobbiból kezdtünk el csokornyakkendőket varrni, mert láttunk bennük fantáziát. Végül a szabadidős tevékenységből vállalkozás lett. A nyakik azért jók, mert pont akkora méretűek, amiket újrahasznosított anyagokból könnyedén el lehet készíteni. Időközben persze megtanultam azt is, hogy elkészíteni a termékeket egy dolog, ennél egy vállalkozó sokkal több dologgal kell foglalkozzon: egyszerre vagyok a magam marketingese, könyvelője, és én gyártom a tartalmakat a közösségi oldalaimra is.

Milyen többletjelentés húzódik meg az ohBoy elnevezés mögött?

Az oh, boy az angol nyelvben egy kifejezés a meglepődésre, ez pedig remekül passzolt ahhoz a hatáshoz, amit a csokornyakkendőkkel el szeretnék érni.

Slow vállalkozásról beszélünk, amiből arra lehet következtetni, hogy minden nyaki egyedi, nemigen botlunk két ugyanolyan mintájú és anyagú darabba.

Lehetőség szerint nem, hacsak külön nem kérik, hogy készüljön két egyforma. A csokornyakkendőket izgalmas minták, és érdekes anyagok jellemzik. A megrendelések között vannak klasszikus kérések: feketét, kéket, pirosat szeretnének selyem anyagból, de népszerűek a szuperhősös és a figurás darabok is. Vőlegények egyre gyakrabban választják csokornyakkendőimet a nagy napra, de olyan hölgyek is fordulnak hozzám, akik párjukat, vagy gyermeküket szeretnék meglepni. Emellett készítettem már babáknak, nyuszinak, macskáknak és kutyáknak is „propellereket”.

Mi a különbség a recycling, és upcycling között?

A recycling a szabászati hulladékok újrahasznosítást jelenti, míg az upcycling nagyon leegyszerűsítve értéknövelést jelent. Ha például egy turkálóban találok olyan inget, ami még ingként funkcionál, de divatjamúlt, vagy van rajta egy lyuk, akkor ezt én átdolgozom, és csokornyakkendőt készítek belőle, megnövelve így az értékét.

Ez lehetne a „textilmegmaradás törvénye”: a ruha, a textil nem vész el, csak átalakul. Milyen anyagokból készülnek az alkotásaid és honnan szerzed be őket?

Szabászati maradék anyagokból, turkálóból és már levetett, senkinek nem kellő, megunt, akár sérült ruhákból készítem a termékeimet.

Mi volt eddig az a megrendelés, ami a legnagyobb kihívás elé állított?

Több ilyen is volt már. Most épp egy harmonikamintás anyagot keresek egy zenész srácnak. Nem könnyű feladat! Egyszer egy esküvőre kértek tőlem piros traktoros mintájút, na, ekkor kicsit kétségbe estem, de szerencsére egy barátnőm kisfiának a kinőtt rugdalózóján pont piros traktorok voltak – ebből sikerült megalkotnom a nyakkendőt.

Akkor az életed folyamatos „vadászat”. Jelenleg Németországban élsz és dolgozol. Hogyan találnak rád a magyar megrendelők?

A legtöbb felkérés közösségi médián érkezik, de van honlapom is, emellett remekül működik a mund reklám, vagyis szájról szájra terjed a termékeim híre elégedett vásárlók között és szakmabeliek körében.

Nemrégiben egy cipőtervező ismerősöm mondta, hogy Magyarországon hosszú távon az fog tudni sikerrel érvényesülni, aki slow vállalkozásba kezd. A tömegtermelés sosem vonzott csokornyakkendő ügyileg? Elvégre ez könnyebb útja a pénzszerzésnek.

Nyilván jobban megérné nekem, ha egy fajtából 100 darabot készítenék, és olcsóbban adnám el a termékeket, viszont ebben én semmiféle kihívást nem látok, és a kreativitásomat sem venné igénybe. A slow vállalkozás egy nehezebb út, mert egyrészt idő kell, míg a magyar vásárlók megbarátkoznak az upcyclinggal, másrészt sok idő, kitartás és türelem kell ahhoz, hogy kialakuljon egy állandó vevőkör, amelyik hajlandó több pénzt áldozni az egyedi darabokra. Én utóbbit, a nehezebb utat választottam, de boldog vagyok így, és a jövőben szeretnék eljutni odáig, hogy csak ezzel kelljen foglalkoznom.

Szerző: Jónás Ágnes