Egy sima, egy fordított: a kötés nem csak a nagymamáknak való

Évivel a márkájáról, a kötésről és az általa is vezetett NOS-ról beszélgettünk.

Mesélj kicsit magadról, hogy jött a kötés az életedbe?

Körülbelül tíz éves voltam, amikor megtanultam az anyukámtól kötni. Nagyon lelkes voltam, mert egy osztrák katalógusban mindenféle szuper vagány kötött pulcsikat láttam és gondoltam, hogy akkor majd azokat én megkötöm magamnak, azokban járok suliba. És tényleg így lett: ugyan totál össze-vissza, szabálytalan, tele hibával, körülbelül-pulcsik voltak, de nagyon büszke voltam magamra és így utólag azt gondolom, hogy nem semmi kitartásom volt hozzá. Aztán elfelejtettem az egészet vagy 30 évre és akkor vettem újra kötőtűt a kezembe, amikor kicsekkoltam a szépen menő karrieremből, mert elegem lett a stresszes irodában ülésből, a rossz kompromisszumokból és az időhiányból.

A márkaalapítás ötlete mikor, hogyan született meg?

Amikor újra elkezdtem, már felnőtt fejjel kötni, akkor én még egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből egy biznisz lesz. Az első Insta posztjaim még azzal mentek a saját oldalamon, hogy #evikotnitanul, inkább vicc volt, mint komolyan vehető dolog. Aztán egy-két ember elkezdett rendelni tőlem, én voltam a legjobban meglepve. És egy nap a nagyon jó barátnőm, Hitka Viki, akivel a NOS-t is csináljuk, áthívott magához, hogy nézd: itt az arculatod. Hát, elsírtam magam.

Teljes állású márkatulajdonos vagy, vagy foglalkozol mással is?

Vikivel ketten csináljuk a NOS nevű boltot, ami most éppen helyszínt vált majd (még nem tudjuk, hova költöztetjük). Emellett vállalok kisebb kommunikációs tanácsadói munkákat, dolgozom az Egy Csepp Figyelem Alapítványnak és újabban a Tente gyerekruha márkának is. Elég hullámzó, hogy mennyi munkát ad az evikot: októbertől márciusig fullon vagyok, tavasztól őszig lazább, akkor elő kell készülni az ősz-télre, de valahogy sose sikerül annyi cuccot legyártani, amennyi kellene.

Vannak kedvenceid kötés terén? Ruhadarab, fonalfajta, kötésminta?

Én a vastag fonalakat, a vagány színeket, a szokatlan, de mégis hordható darabokat szeretem. Imádom a nyári, lenge, nagy lyukú felsőket. Szeretek egyszínű, letisztult darabokat is kötni, de aztán megint kell valami kicsit színesebb. Leginkább a skandináv kötéskultúra inspirál: csekkoljátok le például Spektaelstrik-et vagy Laerkebagger-t az Instán, őrület!

Hogyan jellemeznéd az általad készített darabokat?

Nem megyek szigorúan egy stílusjegy mellett, körülbelül azt csinálom, ami nekem bejön és passzol a többi cucchoz. De mondjuk vagányul színes, szokatlan, merész és mindenből csak egy van.

Van egy almárkád ëviköt Vintage néven. Erről mit kell tudni?

Vadászom a kézzel kötött vintage darabokat, ennyi az egész. Fantasztikus holmikra lehet bukkanni és én tudom, mennyi munka például egy nagy kardigán, valakinek hosszú hetei, hónapjai mentek el vele. Sajnos nincs elég időm arra, hogy jobban utána menjek, pedig itt is lehetne még villantani.

Ha a NOS bezár, mit fogsz kezdeni a felszabaduló idővel, energiával? Van esetleg valamilyen más projekt kilátásban helyette?

A Hunyadiban bezár, de a NOS nem szűnik meg. Egyelőre keressük az új helyünket, remélhetőleg jövő tavasszal újra ki tudunk nyitni valahol máshol, de ez még sok mindenen múlik. Vikivel nagyon jól tudunk együtt dolgozni, tudjuk, hogy hogy kell ezt jól csinálni, szóval igazán kár lenne a NOS-ért. A NOS nem csak egy bolt, hanem egy igazi közösségi hely, tele programokkal, jó üzenetekkel, lehetőségekkel, együttműködésekkel. A NOS egy koncepció, nem egy helyszín. Amúgy, ha van plusz időm, akkor biztos, hogy újabb darabokat gyártok le, mert annyi, de annyi ötletem van még.

Van terved, hogy hol szeretnéd árusítani a termékeid a NOS bezárta után?

A site-om és az Instám marad továbbra is. Aztán jön egy izgalmas új év: a legnagyobb válságban mégis megtalálni a helyünket a NOS-sal. De nem tartok tőle, hogy nem jut eszembe, eszünkbe valami jó. Meg valahogy a lehetőségek is megtalálják mindig az embert.

Mit javasolsz annak, aki elkezdene kötni?

Nagyon-nagyon szeretném, ha újra tömegkultúra lenne a kötés és a horgolás, mint ahogy az a `80-as években volt. Tökre van felfutása a kézimunkának, nem csak itthon, mindenhol. Remek eszközöket, alapanyagokat lehet kapni hozzá, öröm ezzel foglalkozni. És én szívesen megtanítok mindenkit: az utóbbi 3 évben, a Stitches`n`Bitches Budapest kötőszakkörökön a Telepen és a NOS-ban, illetve egyéni workshopokon már több százan tanulták meg a kötést tőlem, még pasik is jópáran. Írjatok nekem és kitaláljuk, mikor kezdjük el!

Interjú: Dózsa Kamilla