Dolgos ázsiai hónapok - Barabás Henriett blogja
Már nagyon rég volt, hogy blogoltam volna nektek. Most, hogy újra itthon vagyok egy kicsit és van idöm, ezt most gyorsan bepótolom. :)
Ezeket láttad már?
Idén januárban, (London után) pár nappal azután, hogy 2013-ba léptünk, én már úton is voltam Ázsia felé. Minden évben a divathetek előtt-alatt ki szoktam utazni. Amíg a fashion weekek zajlanak New Yorkban, Londonban, Milánóban és Párizsban, és a magas lányoké a terep, én álltalaban meglátogatom imádott Ázsiámat. Rengeteg emlék fűz ehhez a kontinenshez. Itt ismerkedtem meg Vanival, itt töltöttem a legtöbb időt távol, igazából itt kezdődött minden.
A menetrend : Kína-Hong Kong-Japán.
Idén elsőnek Kínába utaztam. Ez az a hely, ahol elég keményen megedződtem minden szempontból. Ez volt a harmadik alkalmam, szóval már tudtam mire számítsak. Két éve mikor legelőször kint voltam nagyon kimerített az a négy hét. Ez az a hely ahol nekem egy, maximum másfél hónap a limit. Nagyon megterhelő, de idén is velem volt Petra (Attractive), ami sokat segített.
Előző alkalommal csak arra volt időm, hogy gyorsan a reptérről a szállásra siessek, lepakoljam a cuccaimat mert onnan egyből munkába kellet mennem ami hajnalig tartott. Az utóbbi volt az első alkalom, hogy pihenhettem is egy napot. Itt a munka szó szerint non-stop zajlik. Nekem hétvégém sem volt, minden nap dolgozoltam. Előfordul, hogy egy nap kettő vagy három munka is van. Reggel korán kezdtem, aznap két munka volt, az utolsót hajnali 1-kor fejeztem be, onnan irány a hotel, a szállásra már nem mehettem vissza mert reggel 6-kor már indult a vonatom egy másik városba. Amint leszálltam a vonatról, beültem egy taxiba, és irány a következő munka. Hazudnék, ha azt mondanám meg se kottyantak a napi max. 6 órás alvások egy hónapon keresztül. Így visszagondolva fogalmam sincs, hogy bírtam ki anélkül, hogy összeestem volna. Ez most furán hangozik talán, de nagyon is szerettem. Amíg bírom nem lehet gond. A repülések olyanok voltak, mintha buszra vagy metróra szálltam volna. Kína hatalmas, így rengetegszer kell repülni, egyik városból a másikba. Két nap alatt akár 3 városban is jártam, vonattal, busszal és repülővel. Két éve mikor elsőször jártam Kínába nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam még úgy is, hogy előtte már sok helyen jártam, hála a modellkedésnek. SENKI sem beszélt angolul, a munkákon az első pár alkalommal még megpróbálkoztam beszélgetésekbe elegyedni de...nem jártam sikerrel. Nagyon de nagyon ritka ha valaki tud angolul. Általában a fotós szokott angolul beszélni hozzám, de inkább csak szavakat tud, és azokat is néha rosszul. A kedvencem: smile, amit ők smell-nek ejtenek. A tisztaság nem fő szempont, az emberek viselkedése, nekem mint európainak, olykor nem volt valami gusztusos, de most én voltam az ô országukban, úgyhogy hozzá kellett szoknom.
A második utam Kínába ezzel szemben már sokkal jobban alakult. Nyilván, mivel már jártam ott, tudtam milyen lesz.
Miután letelt az egy hónapom, még volt időnk Petrával, hogy eltöltsünk egy hetet Hong Kongban Kína után, mielőtt Japánba utaznék. Egy hét nyaralás! Rám is fért a nagy hajtás után. Nagyon sok magyar volt kint. Például Bori (Attractive) vagy Vella (Attractive), aki kint él, és volt olyan cuki, hogy megszálhattunk nála amig ott voltuk. Programokból nem volt hiány. Imádom Hong Kongot. Nyugat és Kelet összemixelve. A boltok, az emberek, az ételek. Mintha nem is több ezer kilométerre lennék otthontól. Ééés végre tudtam angolul kommunikálni ! :D Olyan gyönyörü helyekre juthattam el itt, hogy alig hittem el. Hikingoltunk, vásároltunk, végre jutott idő várost nézni, elmentem életemben elöször thai masszázsra, és az idő is szuper volt. Még fesztiválon is voltunk, akkor volt ugynais a kínai Újév. A kígyó éve.
Ezután az isteni 6 nap után utaztam is Japánba. Már alig vártam! Egyszerűen imádok ott lenni. Új ügynökségem volt, de már mindenkit ismertem 3 évvel ezelőttről. Az apartmanom szuper volt, négyen voltunk a lakásban. A lányok is nagyon aranyosak voltak, először mindig félek, mert általában az oroszokkal egy-két kivételt leszámítva nincs szerencsém, de most 100%-ig pozitívan kellett csalódnom. Az Omotesandon laktunk, ami a pesti Fashion Street és Andrássy út megfelelője tele boltokkal, ami folytonos késztetést adott a vásárlásra :D Az utca végén pedig egy gyönyörü és hatalmas park állt ahova mindig elmentünk vagy ebédelni, vagy csak beszélgetni, kikapcsolódni.
És aminek a legjobban örültem, és kihúzhattam a bakancslistámról : Hanami Fesztivál. Ott voltam a cseresznyefák virágzásakor, ami itt nagyon nagy látványosságnak számít és fesztivállal ünneplik. Idén három héttel előbb volt a virágzás a megszokottnál, hazautazásom előtt pár nappal már a kivételesen jó időben a fák alatt ültem Pillmann Livivel (Face) és Jablonczky Mónival (Visage) és piknikeztünk. Olyan kivételesnek számított, hogy egyáltalán találtunk helyet, hogy még egy japán tévének interjút is adtunk :D
Újra találkozhattam azokkal a fotósokkal, kliensekkel akikkel számtalanszor dolgozhattam együtt korábban, és emlékeztek rám, ami nagyon jól esett.
Szóval elképesztö, szuper pár hónapon vagyok túl. Most itthon vagyok, de pár nap múlva indulok New Yorkba! Már hihetetlenül várom! Első alkalom lesz, hogy kiutazom, így végre saját szemmel is láthatom a várost amiről már annyit hallottam.
Remélem nemsokára szuper hírekkel, és újabb terjedelmes blogokkal szolgálhatok majd nektek ! :)
