A Divat & Város kiállítás életed egyik legnagyobb időutazása lesz
Exkluzív interjú Dr. Szatmári Judit kurátorral
Fővárosunk 150 éves alapításának évfordulóját méltán ünnepli az óbudai Kiscelli Múzeum: egy átfogó és széles spektrumot lefedő kiállításon keresztül mutatja be a budapestiek meghatározó divatstílusának alakulásait az évtizedek során.
Ezeket láttad már?
A nagyszabású tárlat napjaink legizgalmasabb kortárs tervezőitől kezdve, a 80-as évek neonszínein át, az 1800-as évek pompás öltözékéig mindent bemutat. A Divat & Város című kiállítás egyszerre szerelmeslevél az évszázadok során ismétlődő, de mégis örök divathoz, és történelmi kitekintés is egyben, amelyből nem csak tanulni, de inspirálódni is lehet. Dr. Szatmári Juditot, a kiállítás kurátorát kérdeztük a tárlatról, amely április 14-ig tekinthető meg.
A Divat & Város kiállítás monumentális anyaggal dolgozik, 150 év női divatját mutatja be. Emlékszel még a legelső darabra, amelynek mentén elindultál a gyűjtéssel? Vagy volt kedvenc darabod, ami útjára indította a keresési folyamatot?
Ez egy nagyon tudatos kiállítás, amelyet egy hasonlóan tudatos válogatás előzött meg; ez azt jelentette, hogy kevésbé érvényesülhettek a szubjektív szempontok. Rendkívül tudatosan kellett válogatni, minden egyes darabnak okkal kellett belekerülnie kiállításba. Rengeteg gondolkodás és tervezés előzi meg, hogy mi az, ami végül kiválasztásra kerül, és mi az, ami nem – sok esetben nekem tetsző, szép darabok kimaradtak, kevésbé látványosak pedig kiállításra kerültek a történetük, az anyaguk, vagy éppen a címkéjük miatt.
Viszont, ha a bemutatott ruhákból kell választanom, akkor a személyes kedvencem egy húszas évekbeli fehér charleston ruha. Az egy olyan darab, ami atomjaira volt széthullva, kifejezetten rossz állapotban volt, de végül a restaurátorok munkájának hála megint régi fényében csilloghatott. Vétek volt, hogy eddig nem került a nagyközönség elé, de nagyon örültünk, hogy most kiállíthattuk.
Nekem két kedvenc kiállított darabom volt: az egyik egy kis repülős Malév egyenruha inge, és egy csillámos kék miniruha. Mindkettő talán azért tetszett meg annyira, mert megidézte a mai divatot is, mégis volt bennük a régi korokra jellemző eleganciából. Örök mondás, hogy minden visszatér a divatba, arról pedig több teória is van, hogy a trendek tíz, húsz vagy éppen negyven évente ismétlik önmagukat...
A ciklikusság periódusa attól függ éppen melyik korszakot nézzük – a 20. század elejétől egészen az 1980-as évekig, negyven évente cirkulált a divat, utána húsz, most pedig már minden évtizedben visszatérnek a trendek. Azelőtt pedig 100 és 200 évente jelent meg egy-egy stílusirányzat újra. A 19. században, 1840-ben számra pontosan az 1640-es évek divatja tért vissza. Korszakfüggő, hogy mikor hány évre nyúlunk vissza.
A kiállítás mit tud tanítani a látogatóknak?
Szerintem ebből a kiállításbólcsak tanulni lehet! Nagyon örülnék neki, ha többen megtanulnának az öltözködésről gondolkodni, úgy, mint egy információ hordozó platformról – ez igaz a múltra és a jelenre is. Hiszen annyi mindent meg lehet tudni konkrét emberekről és magáról a korról is akár csak egy ruhadarab alapján is, de legfőképpen azt tükrözi az öltözködés, hogy milyen értékeket tartanak fontosnak az adott korban. Hiszen más volt a fókuszban a 19.században és más ma. Elsősorban a társadalmi státusz és az egyéniség kifejezése mentén mozog a skála.
A kiválasztott magyar márkák mit árulnak el a mai modern értékeinkről? Csupa olyan tervező kapott helyek, akik a slow-fashion és az upcycling hívei, mint az Amore.Kiss.Tibi, a Secondland, vagy a Borbala.
Pontosan ezt tanuljuk meg ebből a kiállításból: hogy a ruháink és a divat alapján ki lehet következtetni napjainkban mi az érték, mi számít értékesnek. Azért szerepelnek azok a kortárs tervezők, a kiválasztott darabokban tükröződik Budapest, mint ötletadó, illetve fenntartható módon, anyagokkal készültek.
Az általuk képviselt irányzatban összekapcsolódnak a régi érdemek is: a tervezők a munkásságukban tulajdonképpen átemelik a vintage darabok tartósságát és szépségét, ezáltal újat teremtenek, és számunkra is megmutatják, hogy egy ruhában akkor van érték, ha minősége és története van. Ezen a ponton kapcsolódik be a fenntarthatóság kérdése: számunkra, a 21.században a környezetünk védelme van a fókuszban.
Szembetűnő, hogy a kiállított ruhák anyaga inkább jó állapotú, akár újak is lehetnének. A kiállítást megtekintve érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen anyagminőségek voltak régen, amelyek ma már sajnos nem léteznek. Az anyaggyártásban megváltozott a minőség, hiszen régebben sokkal kisebb léptékben gyártottak, sokkal kevesebb ruha volt, de drágább is volt csináltatni, de nem is volt olcsóbb opció.
Mesélj pár kulisszatitkot a grandiózus kiállítás összeállításáról! Van ruhához fűződő kedvenc történeted?
Van egy csodás fahéj színű bőrkosztüm, a rendkívül puha, szinte bársonyos bőrön van egy nagyon szép és halvány nyomott minta is. A kosztümöt a Május 1. Ruhagyárban készítették, abban az időben a gyár pedig nem csak hazai, hanem nyugati piacra is gyártott, Olaszországba készítettek bőrkollekciókat. A vezető tervezője Deés Enikő volt, akivel készült interjú a kiállításban is szerepel – ő nekünk arról mesélt, hogy hogyan működött Magyarország legnagyobb és legismertebb ruhagyára.
Alapvetően ritkaság számba megy, hogy egy darabnak ismerjük a teljes történetét: hogy hol készült és mikor, és hogy ki tervezte, ki hordta? Erről a kosztümről tudtuk, hogy Deés tervezte és hordta is, illetve a ruhának megtaláltam a képét az Ez a Divat egyik számában, ezzel sikerült datálni a ruhát, 1988-ban szerepelt a magazinban. Én rengeteg divatmagazint végignéztem, hogy hátha találok konkrét képet valamelyik kiállításban szereplő ruháról. Az egy nagyon nagy élmény volt, amikor végre az egyiket megtaláltam egy korhű médiumban, és tényleg láttam, hogy abban a korban is volt lenyomata, több évtizeddel később pedig a múzeumban készülünk bemutatni.
Mit gondolsz, vajon újabb 150 év múlva is lenne relevanciája egy hasonló kiállításnak? Ugyanolyan markánsan szét tudnánk választani a korszakokat, mint az előző évszázadban?
A korszakonként, vagy akár évenként egységes divat a hatvanas évek után már egyre kevésbé jellemző. Ebben szerepet játszott egyébként a műszálgyártás is: korlátlanná vált az elérhető alapanyag, így egyre többféle ruhája lehetett valakinek. Átalakult a társadalom is: az egyenlőség, szabadság vált alapvető értékké, így mindenki az egyéniségét, identitását kezdte kifejezni az öltözködésével.
Mára ez rendkívül sokszínű divatvilágot hozott létre. Magyarországon a rendszerváltás után a tervezők is sokszínűek: sok kis márka él egymás mellett, különböző stílusú vevőkörrel. Hogy ez 150 év múlva, hogy fog kinézni – a változatosság vagy az uniformizálódás felé fogunk-e haladni –, azt nehéz megmondani.
Az biztos, hogy a bolygó állapota alapvetően fogja befolyásolni, mit hordunk, de az is, hogy valamit biztosan fogunk. Hogy mi lesz az öltözködés által közvetített érték, az a közösségen, a társadalmon fog múlni.
