A Bridgerton tervezője beavat az előkelőség titkaiba

A Bridgerton család című sorozat második évadának megjelenése nem is érkezhetett volna jobbkor, egy háború árnyékában soha korábban nem volt nagyobb szükségünk a fűzők-frakkok adta eszképizmusra.

Mi történik Londonban ezúttal? Nos, van pár új hősnő a láthatáron. Kate és a tizennyolc éves húga, Edwina nemrég érkeztek Indiából titokzatos körülmények között. Az előbbi már kissé kifutott az időből és kilépett az eladósorból, az utóbbi rideg, barátságtalan. Aztán ott vannak a Bridgerton család többi tagjai házasságra készen. Most, hogy Daphne már hozzáment valami Hastings nevezetű herceghez – lehet, hogy talán hallottál róla –, itt az idő, hogy bátyja, Anthony is megtalálja a jövendőbeli, lehetetlenül kifogástalan Bridgerton vikomteszt, majd húga, a könyvmoly és esetlen Eloise is. És ne feledjük a kisebb, de szintén fontos kérdést: hogyan fogják túlélni a csak nőkből álló Featheringtonék – most, hogy minden vagyonukat elvesztették –, hogy a múlt szezon ruháit kell újra viselniük? Plusz melyik elsőbálozót fogja az őrült divatrajongó Charlotte királynő a szezon gyémántjának kinevezni?

A cselekmény a megszokott energiával ugrabugrál, ugyanúgy, mint az első évadban. „Nem lehet soha túl sok mell A Bridgerton családban” – mondja Sophie Canale nevetve. A brit Canale vette át a második évadban a jelmeztervezést az amerikai Ellen Mirojnicktól, miután az első szezon jelmeztervező-asszisztense volt. „Mindig több mellet akarunk!” Canale több feneket is betervezett erre a szezonra. „Levékonyítottam a férfinadrágok szárát a modernebb hatás kedvéért. Lehet, hogy a korszaknak nem ez volt a divatja, de ez egy mozgalmas sorozat, és határozottabb megjelenést akartam adni a férfiaknak”.

A XIX. század ötven árnyalata

A Bridgerton Austen a Szürke ötven árnyalata generációnak. Még Julia Quinn, az eredeti regények írója is elolvad, amikor beszélgetésünk során felmerül Hastings herceg. „Azt hiszem, sosem képzeltem volna el olyat, mint Regé-Jean Page! Bárki is el tudta volna őt képzelni?” A bájos Quinn (valódi nevén Pottinger), aki Seattle-ben él és Georgette Heyer-szuperrajongónak nevezi magát, 1995-ben vágott bele a régenskori szerelmes regények írásába a Csudajó című trilógiájával. Az első Bridgerton-könyvet A herceg és én címmel 2000-ben adta ki.

Miért ez volt a választott korszaka? „Eléggé távol van a múltban, hogy tudjunk köré egy tündérmesét építeni, de ahhoz elég közel, hogy az emberek gondolkodásmódja ismerős legyen számunkra.” Célja a „történelmi hihetőség, ami nem pont ugyanaz, mint az igazság”. De miért foglalkozik azzal, amit Heyer olyan felülmúlhatatlanul kimerített? „Feltekertem a drámát és a vonzást. Kevesebb szó esik a viselkedésről, annál több az érzésekről.” Valóban. „Nem vagyok egy vizuális író” – folytatja Quinn. Igaz, hiszen a könyvekben csak elvétve vannak utalások például egy „zsályazöld selyem”-re vagy „hattyúnyak”-ra. „Nem festem le egyértelműen a karaktereimet. Nincsenek arcok a fejemben. Ezáltal könnyebb a könyveimet adaptálni, a jelmezés látványtervezőnek üres felületet ad az alkotáshoz.”

Canale is említi ezt a különleges lehetőséget, hogy megalkossa a szereplőket. „Leírod egy lapra, aztán a showrunnerrel, a rendezővel, majd a színészekkel közösen egy csodálatos együttműködés keretében megalkotsz egy új karaktert, aki azelőtt nem létezett és aki most belép a világba.” Az a pillanat, amikor egy színész először felpróbálja a jelmezét, elképesztő! „Látod, ahogy valaki konkrétan átváltozik, a karakterévé válik. Megváltozik a tartásuk, másmilyenek lesznek a kézmozdulataik.” Amikor felveszik a kesztyűt, az általában egy „kulcsfontosságú pillanat”. A színésznő Ruth Gemmell, aki Lady Bridgertont alakítja, elárulja nekem, hogy „a fűzők szorossága azt jelenti, hogy más módszereket kell találni a megpihenésre. A báliruhák súlya pedig a komolyság érzését adja. Amikor belépsz ezekbe a jelenetekbe, tényleg azt érzed, hogy mindent meg tudsz csinálni.”

Még több taft!

Mirojnick az első évad kapcsán elmondta, hogy „eltoljuk a kosztümös filmek esztétikáját, hogy botrányos és modern hatásuk legyen”. A régens korszakot Londonban kutatta rajzok és festmények segítségével. „Majd úgy döntöttünk, hogy a különböző formákra, sziluettekre inkább vágyakozva tekintsen a néző, mintsem hogy a történelmi pontosságot tükrözzék.” Canale ebben a szellemben folytatta. Az új szezon még pazarabb és színesebb. Döbbenetes, hogy milyen sokan dolgoztak a jelmezeken. Canale százhúsz fős csapatot vezetett, három ékszertervezővel és két kalaptervezővel, és minden kétepizódos filmblokkhoz százötven-százhatvan ruhát kellett terveznie (összesen nyolc rész van a szezonban).

Az egyik változtatás, hogy Canale belőtte egy-egy jeleneten belül a színek tematikáját, amit egy-egy karakter visel. Nézőként könnyedén átfutunk az apró részleteken, amit a tervezőcsapat belevisz egy jelentbe. „Még a nagy díszletekben is figyelni kell, hogy senkinek se legyen ugyanolyan a ruhájának az ujja.” Canale arról is beszél, hogyan használja a jelmezeket egy szereplő karakterének a leírásához, itt megemlíti Kate átváltozását jégkirálynőből a szerelem tárgyává. „Az elején távolságtartó, ezért nehezebb anyagokat használtam, mint amilyen a taftselyem, amiben merevebbnek tűnik, és sötétebb színeket. Az évad folyamán megpuhul, így a színpaletta és az anyagok is változnak.”

Canale saját bevallása szerint a textilek rabja, így ez lett minden összeállítás kiindulópontja is. Sokszor késő éjszakába nyúlóan keresgélt a neten. Igencsak elképedhettek az Etsy-eladók, amikor kiderült, miért vásárolt tőlük Canale olyan sok anyagot. „Nagyon szerettem volna egy kockás taftot Eloisenak, és végül az Etsyn találtam meg. Akitől vettem, fogalma sem volt róla, mire kell nekem”.

A fűzők még szorosabbak

Quinn tanácsadóként vesz részt a sorozat készítésében, és csak dicsőítő szavai vannak a produceréről, Shonda Rhimesról, aki olyan sikerszériák mögött áll, mint a Grace klinika vagy a Botrány. „Mindenki azt kérdezte tőle, hogyan tudta feladni a kreatív döntés jogát” – mondja Quinn. „De én nem fogom megmondani Shonda Rhimesnak, hogyan csináljon tévéműsort! És mesterkurzus volt végigkövetni, hogyan adaptál egy regényt. Szinte semmi nincs, ami szóról szóra ugyanaz lenne a könyvekben, még csak jelentről jelenetre sem, mégis minden az, amiről írtam.” Az író az első látogatását a Bridgerton jelmezraktárába így írja le: „Hihetetlen volt. Belépsz egy ilyen semmilyen épületbe, ami belül teljesen döbbenetes. Van is róla egy fotó, ahogy simogatok egy bársonyt. Volt rajta egy jegyzet: dupla bársony, és emlékszem, arra gondoltam, ez valami szupergazdag dolog lehet, mint a duplatejszín. Azt mondták, nem, csak két vágatlan tekercsünk van abból a bársonyból. Ezen nevettem”.

Quinn magával vitt egy rózsaszínű brokátmintát, amiből Penelope háziköntöse készült volna az első szezonban. „Könyvjelzőnek használtam, de nagyon sokáig senkinek nem mutathattam meg, mert embargó alatt volt”. Egy embargós könyvjelző! A Bridgerton világa tényleg őrült. Az első évad alatt, míg végeláthatatlanul sokáig üldögéltünk otthon a melegítőnadrágjainkban, sokunkban erős vágyat késztetett a fűzők iránt, és a bátrabbak vásároltak is maguknak. A fűzők eladása ezer százalékkal emelkedett a Like To Know It közösségi vásárló oldal szerint. A második évad után a luxus cipőmárka, a Malone Souliers Bridgerton-témájú cipőkollekciót dobott piacra, de jön egy másik divatkollekció is hamarosan.

Hódít az Eufória stílusa, mutatjuk hogyan!

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es július-augusztusi lapszámában jelent meg.

Szöveg: Anna Murphy/The Times/The Interview People

Fordítás: Nagy-György Borbála