Botránykönyv leplezi le a francia divatvilágot: Chanel cipő van, fizetés nincs
Giulia Mensitieri nemrég megjelent könyvében a francia divatipar árnyoldalait mutatja be. A leleplező könyv máris hatalmas vitát váltott ki, ám sokan abban bíznak, hogy legalább javíthat az iparban dolgozók lehetetlen helyzetén. A könyv, amelynek címe magyarul A legszebb munka a világon, azt mutatja be, hogy hogy használják ki a divatiparban dolgozó embereket, és milyen nehéz megélniük abból a kevés pénzből, amit egy-egy munkáért kapnak, miközben a világ felé azt kell mutatniuk, hogy a legújabb táska van a kezükben és a legdrágább cipő a lábukon. A csillogás mögött szenvedés és nélkülözés van.
Ezeket láttad már?
Giulia könyve kertelés nélkül belevág a dolgokba. Első példaként hozza fel Miát, egy sikeres olasz stylistot, aki Párizsba költözött. "Egy Chanel cipő volt a lábán, és egy Prada táska a kezében, ezek alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz a helyzete a valóságban"- írta Giulia a könyvében.
"Nem engedheti meg magának, hogy lakást béreljen, így egy barátjánál húzza meg magát. Sokszor nincs pénze kifizetni a telefonszámláját, és mindennap a McDonald's-ban kénytelen enni, mert csak azt tudja megfizetni. Sose tudja, mikor és mennyit fog kapni egy-egy munkáért, de sokszor azt a pénzt is utalvány formájában kapja, amit az adott luxusmárkánál tud levásárolni."
Ezek után sokan felteszik a kérdést, hogy akkor miért nem adja el ezeket a drága darabokat (amikre egyébként nagy kereslet van), de a könyvben erre is választ kapunk. Ha valaki a divatiparban dolgozik, annak szinte kötelező a legújabb, legmárkásabb ruhákban járnia. "És Mia esete sajnos egyáltalán nem egyedi"- teszi hozzá az írónő.
A könyvből kiderül, hogy gyakran csúnyán és erőszakosan bánnak el egy-egy dolgozóval. A szerző egyik interjúalanya, egy divatújságíró azt mesélte, hogy egyszer csak elkezdtek nem válaszolni az üzeneteire és hívásaira, és semmiféle magyarázatot nem adtak neki, miért történt mindez. "Ha egyszer kikerülsz a körből, ott is maradsz"- mesélte a lány, ugyanis szerinte egyáltalán nem könnyű új állást találni ebben a szektorban, mert óriási a harc.
Giulia elmondása szerint kicsit félt a könyv megjelenése előtt attól, hogy milyen fogadtatása lesz. Amikor a divatiparban lévő kihasználásról beszélünk, mindenkinek a modellek vagy a gyárak dolgozói jutnak eszébe, de én most nem erre voltam kíváncsi. A kreatív része érdekelt, a stylistok, a sminkesek, a fiatal dizájnerek, a kezdők munkája. Amit igazán meg akartam mutatni, hogy ezeket az embereket igenis kihasználják, legfőképpen éppen a legpatinásabb luxusmárkáknál.
A kritikusok persze kifogásolták, hogy csupán 50 embert kérdezett meg, név nélkül, és semmiféle statisztikák nem találhatóak a munkájában. Sokan Karl Lagerfeldet idézték, aki azt mondta: A divat teljesen igazságtalan. Ez ilyen. És ennyi. Erre az írónő csak annyit reagált: De azt senki nem mondta, hogy amit leírtam, az nem lenne igaz.
Bár a divatházak vezetői nem szeretik, ha bárki ilyen súlyos vádakkal illeti őket, úgy tűnik, az ott dolgozók osztják Mensitieri nézeteit. Többen megkeresték az írónőt, és elmesélték neki, hogy eddig sose gondoltak úgy magukra, mint olyan emberekre, akiket kihasználnak, de ahogy olvassák a könyvet, egyre jobban összeáll nekik a kép.
Giulia korábban találkozott egy tervezővel, aki Lady Gagát is öltöztette, emellett az egyik legnagyobb divatháznak tervezett női és férfi kollekciókat öt éven át, mégis minimum fizetés járt csak neki. Amikor ott dolgozott, úgy nyilatkozott, hogy a kreatív igazgató volt a mentora, egy zseniális ember, és a második apjának tekinti őt. Azt azonban elárulta, miután otthagyta a munkát hogy a teljes kiégés után, hogy volt olyan hónap, amikor a volt főnöke akár 4 millió forintnak megfelelő eurót is keresett, miközben ő a minimálbért kapta csak. Már 100 euró is sokat segített volna, de azt se kaptam meg.
Persze ez az egész nem csak a divatipart érinti, Mensitieri szerint az összes kreatív szegmensre igaz. Fontosnak tartja, hogy a divaton túl is lássuk a dolgokat, és beszéljünk másokkal is, akik hasonló feltételekkel dolgoznak, mint mi.
"Nem vagyok egy optimista ember, de az tény, hogy érdekes dolgok történnek a társadalom peremén. Angliában és Franciaországban a modellek összefogtak, hogy jobb körülmények között dolgozhassanak. Kezdj el te is együttműködni másokkal! El kell kezdened úgy gondolnod magadra, mint egy a sok közül" - üzente a szerző az olvasóinak.
Till Anilla bolygóegészség-kommunikátor: „Soha nem lesz fontosabb a környezetvédelem annál, minthogy legyen étel az asztalon”