„Enni és öltözködni mindig fogunk, de jó esetben egy nőnek egyszer van szüksége esküvői ruhára" - Benes Anitával, a Daalarna tervezőjével beszélgettünk
A Daalarna az a divatmárka, ami önállóan, minden évben teltházas divatbemutatót rendez. Tavaly tavasszal a járvány okozta három év kihagyás után minden korábbinál látványosabb bemutatóval tértek vissza a Millenáris Szélkapu Parkjába.
Ezeket láttad már?
Az elvarázsolt nézők ámultak és bámultak, a világ bármely divatfővárosában érezhették magukat. Minket pedig az érdekelt, vajon mi a titka Benes Anitának, aki alapító-tervezőként a márka motorja és évről évre képes a megújulásra. Kétszer érzékenyültem el a Daalarna 20. születésnapját ünneplő bemutatón. Először, amikor az első modellek megjelentek a lemenő nap fényében ugyanazzal a meghatott kifejezéssel az arcukon, mint a valós menyasszonyok. Másodszor pedig a bemutató végén, amikor Benes Anita a csapatával kézen fogva boldogan kiszaladt a kifutóra üdvözölni a közönséget. Látszott rajtuk, hogy összeforrott, egymást nagyon szerető társaság.
Manapság hiány van a jó szakemberekben a divat világában is, te hogyan tudtál ennyi embert magad köré gyűjteni és megtartani őket?
Jelen pillanatban negyvenöten vagyunk a csapatban. Csak úgy tudok egy ekkora produkciót létrehozni, ha ilyen sokan akarjuk és dolgozunk rajta. Iszonyatos örömmunka ez a csapat részéről, az ő erejük visz magával engem is. Ezt a bemutatót mi, saját maguk szerveztük, mindenki – a pénzügyestől, a kézimunkát végző kollégáig örült annak, hogy részt vehetett benne. Biztos, hogy főnökként nekem sem kizárólag jó tulajdonságaim vannak, de az elmúlt húsz év azt igazolja, hogy tudok olyan munkahelyi légkört teremteni, ami miatt szeretnek nálunk dolgozni a munkatársak. A tíz-tizenkét kulcsember a kezdetektől velem van, közülük négyen már nyugdíjasok, de még mindig besegítenek. A fiatalok közül többeknek a Daalarna az első munkahelye, és ők is évek óta hűségesek hozzánk. Nekem az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a sok munka, nehézség, az olyan körülmények mellett, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mint a covid, vagy a háború, tudjak jövőképet felvázolni a munkatársaimnak. Amiért érdemes nekik nálunk dolgozni.
Ne felejtsük el, hogy maga a termék, az esküvői és haute couture ruhák is vonzóak. Előállításuk szakértelmet és kreativitást kíván.
Azon túl, hogy a csapatom tagjai emberileg jól vannak egymással, szakmailag szükségük van a kihívásokra. Nemcsak Magyarországon, de általánosságban a ruhaiparban haute couture minőségű ruhákat varrni, mind alapanyaghasználat, mind technológia terén a szakma csúcsának számít. A varrónők itt alkotó kollégák, nem szalag mellett dolgoznak, mint a gyárakban, ennél feljebb nem nagyon lehet kerülni a divatiparban. Nem annyira hatalmas a cégünk, hogy ne tudna mindenki részt venni az alkotási folyamatokban, akkor is, ha fizikailag készít egy ruhát és akkor is, amikor egy koncepciót tervezünk. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindenki részese legyen egy kollekció megszületésének.
Esküvők mindig lesznek, a nők pedig sok pénzt áldoznak a ruhára a nagy nap alkalmára. Az esküvőruha-piac mennyiben más, mint általában a prét-a-porter piac?
Enni és öltözködni mindig fogunk, de jó esetben egy nőnek az életében csak egyszer van szüksége esküvői ruhára. Nehéz márkahűséget kialakítani a vásárlókban, ezért fontosak számunkra a bemutatók. Szeretnénk jelen lenni azoknak a nőknek az életében is, akiknél aktuálisan nem prioritás az esküvői ruha, de ha bekövetkezik a pillanat, a célunk, hogy azonnal mi jussunk az eszükbe. Vagy ha a családban, baráti körben valaki házasodik és ruhát keres az alkalomra, minket ajánljanak az emberek. Sokkal nehezebb marketing és pr feladat felkelteni azok figyelmét, akiknek az aktuális élethelyzetükben még eszük ágában sincs esküvői ruhát vásárolni.
Tervező vagy, de egy vállalkozást is vezetsz. Hogyan fér meg egymással az üzletasszonyi és a kreatív tervezői éned?
Még iskolás koromban olvastam az IKEA-ban egy címkén, hogy a tervezőink az árcédulával kezdik a tervezést. Akkor nem értettem, mit jelent ez, most viszont minden nap szembesülök ezzel. Egyszerűen elengedhetetlen, hogy ne legyek tisztában azzal, kiknek tervezem a ruháit, hova veszik fel, mennyibe kerül hozzá az alapanyag. Ha nem művész vagy, hanem szolgáltató, és olyan terméket tervezel, amit el akarsz adni, piacismeret nélkül, tönkremész. Néha úgy érzem, mindez korlátozza a kreativitásomat, de az nem fordulhat elő, hogy olyan termékeket készítsek tömegével, ami eladhatatlan. Én egyébként nagyon szeretem átlátni, érezni, hogy mire nyitottak az emberek. Sokszor meglepő, hogy amiről azt gondolnám, talán túl merész, nagyon jól fogadják a menyasszonyok.
Gondolom mindebben az idő múlása is segített. Az évek során egyre több tapasztalatot gyűjtöttél.
Amikor az ember végzősként kikerül az iskolából, hatalmas nagy előny a frissessége, a szemléletmódja, a kreativitása és nagyon nagy hátrány, hogy nincs tapasztalata. Elképesztően jó, hogy ennyi idő után tudom, melyik alapanyagnak milyen a minősége, hogy esik, hogy mozdul. A mai világban a társadalmi hatások egyre jobban befolyásolják a döntéseinket. Pillanatok alatt megkedvelhetnek egy terméket, egy márkát, de le is írhatnak egy tervezőt. Most sokkal fontosabb a tapasztalat, mint valaha volt. Öltözködésünkkel reagálunk a társadalmi változásokra, amelyek körülvesznek minket. Találkozom a menyasszonyokkal, elmesélik a vágyaikat, alkotóként tudok reagálni rájuk.
Az elmúlt időszak hogyan befolyásolta a menyasszonyok álmait? Hogyan változott a ruhákhoz való viszonyuk?
Amikor elkezdtem a szakmát, minden a külsőségekről, a ruháról, a pompáról szólt. Biztos emlékszel a fűzőkre, mi nagyon erősek voltunk benne. Tudunk egy olyan klasszikus alakformáló technológiát, amivel 8-10 centit is lefűztünk a nők derekából. Akkoriban az volt a fontos, hogy a ruhának milyen a dereka, a bősége, a mellvarrása, súlyos, nehéz anyagokat használtunk. Ma ennek a szöges ellentéte a jellemző. Nyilván ma is szeretnének csinosak lenni a menyasszonyok, de nem mások elvárásainak akarnak megfelelni, hanem saját maguknak. Azt szeretnék, hogy ez a nap róluk szóljon. Az utóbbi években előtérbe helyeződött a fenntarthatóság, a környezettudatosság kérdése is. Még itthon ez kevésbé érzékelhető, de a külföldi partnereimnek nagyon fontos, hogy milyen alapanyagokat használunk, hol és kivel gyártunk, milyen munkakörülmények között.
Honnan szerzed az inspirációt az új kollekciókhoz? Soha nem fogy ki az ötlet?
Szerintem esküvői ruhánál már csak farmernadrágot nehezebb tervezni. Mindig ugyanabból az anyagból dolgozol, mindig ugyanaz a szín. Az emberekben él egy sztereotípia az esküvői ruhával kapcsolatban, amiből nehéz kimozdulni. Folyamatosan keresem, hol tudom elhagyni ezeket, de azért még a termék esküvői ruha maradjon az első látásra. Engem a társadalmi változások inspirálnak, a ruháknak manapság sokkal egyedibbnek kell lenniük, ehhez az inspirációt utazások alkalmával, külföldi forgatási helyszínek, új alapanyagok, technológiák segítségével gyűjtöm. Most például szeretném, hogy az új kollekciót ismét itthon, Budapesten fotózzuk majd, mert nagyon érdekel a saját környezetem. Valami nagyon modern dolgot szeretnék mind a ruhákban, mind a formákban és helyszínben is megvalósítani. Az új budapesti Néprajzi Múzeumot a világ egyik legszebb épületévé választották, annyira tetszik, ahogy a tradíció és a modernitás találkozik benne. Maga az épület és a benne található gyűjtemény nagy hatással van rám.
Esküvői ruhát lehet próba nélkül, online shopban vásárolni? A digitális világ térhódítása nálatok hogyan csapódik le?
Az online világ nekünk nagyon fontos, a menyasszonyok és a partnereink is ez alapján tájékozódnak. Most már több mint ötven városban vagyunk jelen a világon, az új partnerek a covid miatt nem a kiállításokon, hanem online ismertek meg. A legelső külföldi partnerünknek Sydney-ben van az üzlete, vele a mai napig soha nem találkoztunk személyesen. Az online térben talált meg minket, azóta nagyon jó a kapcsolatunk, rendszeresen rendeli a ruhákat. A partnerüzleteinkben a mintakollekció található kiállítva, a menyasszonyok megnézhetik, felpróbálhatják a darabokat. Aztán a megrendeléssel elküldenek egy fotót magukról és a méreteiket, ez alapján mi itthon elkészítjük a ruhát és légipostán elküldjük a kinti szalonba. Ott igazítanak még rajta, a ruha hosszát például soha nem tudjuk pontosan megadni, mert nem tudjuk, milyen cipővel viseli majd a menyasszony a nagy napon. Amíg csak Magyarországra dolgoztunk, minden ruhát kizárólag méretre készítettünk. Nagy tapasztalatra tettünk szert testalkatokban, méretekben, hogyha látjuk a mell, derék, csípőbőség számait, azonnal tudjuk, hogy ezek három dimenzióban mit jelentenek.
Amikor te házasodtál, akkor is divatban voltak a különleges esküvői ruhák?
Nekem nagyon fontos volt, hogy mit viselek az esküvőmön, hiszen ruhatervező vagyok. Egyértelmű volt, hogy saját magam tervezem a ruhát és a kollégáim készítik el. Nagyon egyszerű, sötétkék színű ruhám volt. Beleszerettem egy sötétkék csipkébe, ahhoz igazítottunk mindent. 25 évvel ezelőtt tartottuk az esküvőnket, sem a szervezésben, sem a kellékekben nem volt akkora nagy felhajtás, mint manapság. Úgy gondolom, a közösségi média hatására lett az esküvőszervezésnek ilyen nagy kultusza. Nekem tetszik, hogy menyasszonyok lelkesen készülnek erre a napra, gyermekkori álmukat valósítják meg. Az elmúlt időszakban minden személyes jelenlétet igénylő esemény felértékelődött és persze az esküvőszervezés komoly iparággá nőtte ki magát.
Egy lányod és két fiad van, valamint egy jól menő vállalkozásod. Gondoltál már arra, hogy valamelyik gyerekedet magad mellé veszed, kitanítod és majd ő viszi tovább a vállalkozást?
Nagyon tetszenek azok a családi cégek, ahol elindult egy tradíció és a következő generációk tagjai évtizedeken, évszázadokon keresztül viszik tovább. Szerintem ez sokkal emberibb modell, mint egy giga multicég. Bennem is megvan a vágy erre. Mindig is kíváncsian szemléltem a gyerekeimet, hogy kiben mit látok, titokban szerettem volna, ha valamelyikük úgy tanul tovább, hogy valamikor bekapcsolódhasson a cég működésébe. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez így lesz. A lányom másfél éves kora óta ott van a fotózásaimon, öt éves kora óta szerepel a bemutatóimon. Velem jött az összes külföldi kiállításra, soha nem mondta, hogy ez nem lenne jó. De őt most más érdekli, elméleti fizikát tanul Londonban. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy messzemenőkig támogatjuk a gyerekeket álmaik megvalósulásában, azt szeretnénk, ha a saját útjukat járnák. B tervnek viszont jó a tudat, hogy ha szeretnék, átvehetik tőlem a stafétabotot.
