Amerikából jöttem, mesterségem címere: topmodell?!

Kiskorom óta szerettem volna én is címlapokon szerepelni, de ez csupán vízióként élt bennem, sosem képzeltem el magam tudatosan a modellek világában. Félig kopasz voltam, tíz kiló súlyfelesleg volt rajtam, és természetesen elég extrém módon néztem ki.

Most, majdnem egy év elteltével fenekestül fordult fel körülöttem minden. Nem volt könnyű az idáig vezető út, hiszen az egész nyaramat tornával, étrendváltoztatással és kőkemény fogyókúrával töltöttem, sőt az őszi hónapok is ezzel teltek el. Nem is gondoltam volna, hogy a "junk-food" ilyen addiktív lehet, márpedig London a műkaják Mekkája. Sokszor lehetetlennek éreztem az előttem tornyosuló kihívások sorát, rengeteg mélyponton estem át, de mindig ott volt mögöttem az ügynökségem és legjobb barátaim, Rowan Papier (kedvenc fotósom is egyben) és drága barátnőm, Petra (@Attractive). Múlt héten sok hónap könyvépítés, fogyás, hajnövesztés után eljött a pillanat, mikor kimondhattam, hogy megérte. Na de ne rohanjunk ennyire előre…

Januárban eldöntöttük, hogy barnáról, szőkére váltunk, ami ugye egy modell esetében a legnagyobb kockázatot jelentheti, hiszen kukába lehet dobni az addigi képeit és az új hajszínnel kezdeni elölről mindent. Heteken keresztül tanakodtunk Petivel, mi is lenne a legjobb döntés, tervezőket, fotósokat kérdeztünk meg a világ minden pontjáról, mit gondolnak, hogyan tetszenék a "nagyközönségnek" jobban. Én nagyon szerettem volna szőke lenni, hiszen évekig az voltam, Rowan is rengeteg képet készített rólam parókában, és támogatta az ötletet. Peti január végén áldását adta a festésre azzal a kikötéssel, ha február közepére tökéletes formába hozom magam a londoni ügynökségek látogatásához. Kezet ráztunk.

Elmentem az ügynökség jó barátjához, Szabó Ádám fodrászhoz hajat festeni, aki szerencsénkre székhelyét Londonba helyezte egy ideje át. Életem talán legsűrűbb hete következett, mikor is londoni iskolám mellett napi egy fotózást kellett megcsinálnom, hogy február közepére legyen egy teljesen új könyvem, szőke hajú képekkel. Petivel hat fotózást szerveztünk le egy hétre londoni fotós ismerősökkel. Készen álltam!

Valentin-napon az Attractive bookere eljött hozzám Londonba, ügynökséget keresni nekem. Októberben már tettem egy szerencsétlen próbálkozást, mikor egyik top ügynökség sem volt 100%osan biztos még bennem, ez eléggé földbe döngölt és hitemet vette. Be kellett vallanom Orsiéknak és magamnak is, hogy még nem álltam készen, további fejlődés és fogyás szükségeltetett.

Kedvenc ünnepemen, február 14-én, mikor Peti leszállt a buszról a Liverpool Streeten, éreztem, hogy most vagy soha! Néhány nap leforgása alatt ellátogattunk a szakma legnevesebb ügynökségeihez. Mindenhol zűrzavar volt, mivel épp kezdődött a London Fashion Week, és mindenhol csak bámultam a szebbnél szebb és vékonyabbnál vékonyabb szupermodelleket. Amíg Peti tárgyalt velük, én kint vártam, valahol lefotóztak, lemértek, valahol csak beszélgettek velem, de sosem tudtam meg semmi biztosat.

Utolsó előtti utunk az Elite Londonhoz vezetett. Amikor beléptünk az épületbe és felmásztunk a lépcsőn, éreztem, hogy mennyire akarom. Tele volt az iroda külföldi modellekkel, akik mind 180+ centi magasak voltak és gyönyörűek. Megigazítottam a hajam, fellapoztam a regényemet, leültem a fotelbe olvasni, és igyekeztem lélegezni miközben az Elite modellügynökség direktora, Michelangelo beszélt Petivel.

A percek óráknak tűntek, remegtem, majd sorban bemutatkozott az összes booker, és megkértek, hogy sétáljak nekik. Eszembe sem jutott soha, hogy 175 centisen valaki látni akarja majd a catwalkomat! Remegő lábakkal, 12 centis magas sarkúban nyolcszor jártam fel s alá.

Igyekeztem felidézni sportolói múltamból tanultakat, valamint a fashion showkon látott járástechnikákat. A csípőmet próbáltam nem túlságosan ringatni, a lábaimat egymás elé rakni és egyenesen előre nézni, de nagy pánikban voltam. Azt mondták legnagyobb megdöbbenésemre, hogy sajnálják, hogy épp elkezdődött a Fashion Week, mivel látnak bennem potenciált, hogy kifutóra kerüljek.

Miután az utolsó booker is bemutatkozott, beszéltem egy picit Michelangelóval, aki megmondta, hogy szépen lefogytam, de még vannak kivetnivalói. Visszaültem olvasni, de a szavak csak összefolytak a szemem előtt, nem tudtam, mit gondoljak éppen. Pár perccel később visszatért Peti, és mosolyogva megsúgta: SIKERÜLT!

Azt a pillanatot soha nem fogom el felejteni! Több hónapon keresztül kőkeményen dolgozol a célodért, és mikor azt mondják neked, elérted nagyon nehéz megértened és felfognod. Nem tudtam, hogy sírjak, ordítsak vagy nevessek. Nem is emlékszem arra, hogy mint mondtam, vagy hogyan távoztunk az irodából.

Amikor kiléptünk az utcára Petivel, megöleltük egymást és egy pár percig nem tudtam megszólalni. Meg most sem hiszem el, hogy végre sikerült, és van esélyem nemzetközi karrierre. Tudom, hogy az Attractive és a barátaim segítsége, bíztatása és állandó támogatása nélkül soha nem lettem volna modell, főleg nem az Elite Londonnál.

Következő heteimet az iskolában töltöm, valamint ismét vár rám egy hajszínkorrigáló festés Ádámmal. Április elején hazalátogatok Budapestre és remélem, láthattok majd hamarosan átalakulva a GLAMOUR oldalait lapozva is!

Üzenet az olvasóknak: Higgyetek magatokban, sose féljetek megvalósítani az álmaitokat, hisz minden csak elhatározás kérdése! Az egészséges táplálkozás pedig nem csak testileg, hanem lelkileg is rengeteg energiát ad. Kukába a gyorsételekkel!

Kattintsatok a képekre Tünde és Peti londoni élményeiért és még több tesztfotóért!

Amerikából jöttem, mesterségem címere: topmodell?!