Aki nem akarja levenni a bugyiját, menjen zárdába - ezt bírta mondani Karl Lagerfeld

Az egyébként csípős nyilatkozatairól ismert Karl Lagerfeld nem csupán az egyik legnagyobb kreatív még így 80 felett is a divatszakmában, de aligha tagadhatjuk, hogy időnként kifejezetten bosszantó jelenség.

Olvastad már? Karl Lagerfeld 6 legnagyobb beszólása

A Numéro magazinnak most egyenesen azt találta mondani, hogy elege van a #metoo mozgalomból:

„Ami igazán sokkol ebben, hogy ezeknek a csillagoknak 20 év kellett arra, hogy emlékezzenek arra, hogy mi történt. Nem is beszélve arról, hogy nincsenek tanúik ezekre a vádakra. Minden zaklatással kapcsolatos megnyilvánulásuk mérgező”

Hogy mi van Karl? Sajnos, a becses mesternek van még egy-két szava mindehhez:

„Egy lány arra panaszkodik, hogy megpróbálta lehúzni a bugyiját, és erre egyből kiesik egy olyan szakmából, ami addig tisztelte. Ez hihetetlen. Ha nem akarod, hogy lehúzzák a bugyidat, ne akarj modell lenni. Jelentekezz apácának, a kolostorokban mindig van hely, folyamatosan toboroznak”

Szóval, így állunk? Ha nincs ott egy harmadik személy, aki hitelesítené a történetet, akkor erőszak sehol nem történik? Ebben a szakmában ez így megy? Úgy látszik, Karl Lagerfeld semmit nem értett meg ebből az egész történetből, mert pont arról van szó, hogy ez egy rohadt struktúra, amit az olyan szenilis vén hülyék, mint ő (bocs Karl, zseniális tervező vagy, de) örökítenek tovább. Akiket nem igazán érdekel, hogy talán nem mindenki szeretné támogatni már ezt az elnyomást, aki nem igazán szeretne tovább hallgatni arról, hogy miként kezelik a nőket, a gyengébbeket, a ranglétra alacsonyabb fokán állókat a munkahelyeken, a divatszakmában, a filmiparban, vagy akárhol máshol. Hogy a megaláztatást, a zaklatást akkor sem lehet és kell elfogadni, ha ez régebben még belefért, ha hatalommal és befolyással rendelkezők szeretnék élvezni ezt a helyzetet.

Olvastad már? Ezért bánja Cindy Crawford már a pucér fotóit

Nem, mi nem akarjuk, hogy minden úgy maradjon, mint a ´80-as években, vagy a ´60-as években, vagy kétszáz éve. Azt szeretnénk, ha mindenki megkapná a tiszteletet, a nők is, a kezdők, fiatalok is, sőt Karl, még az öregek is. Fontos, hogy egy-egy szakma iránt a benne dolgozókban legyen alázat a szakmájuk iránt, de ez ne jelentse azt, hogy meg kelljen alázkodniuk, hogy elismerjék őket. Hogy ne a testükkel, hanem a teljesítményükkel vívhassák ki az elismerést. Hiába bújik valaki az elismertség, és tiszteletre méltóság védelme mögé, ne kapjon felmentést, ha másokat zaklat.