A fiatal, magyar divattervező lett a divathét sztárja
Kis-Juhász Fábián nevével már találkozhattak a GLAMOUR olvasói, hiszen az elsők között figyeltünk fel a fiatal fiú tehetségére. Amikor pedig Christina Aguilera is az ő egyik ruháját viselte lemeze népszerűsítése során, már biztosak voltunk benne, hogy Fábián nagyon sokra fogja vinni a szakmában.
Most pedig újra óriási meglepetést okozott, hiszen a londoni divathéten láthattuk bemutatóját.
Ezeket láttad már?
Fábián most a bemutatóról és tapasztalatairól is mesélt nekünk
Hogyan történt, hogy téged kértek fel erre a bemutatóra?
A British Fashion Council DiscoveryLAB program keretén belül volt a bemutató. Ez egy platform, ami fiatal tervezőknek ad lehetőséget rá, hogy bemutassák munkájukat egy prezentáció keretén belül. A programra bárki jelentkezhet, de összesen kilenc embert/márkát választanak ki minden szezonban.
Milyen érzés volt, számítottál rá, hogy megkapod a lehetőséget?
Mi jellemezte a bemutatót?
Ebben a szezonban nagy hangsúlyt fektettek az etikus divatra, tehát elsősorban olyan tervezőket kerestek, akik például tudatos gyártási folyamatokat, vagy diverzitást vagy egyéb etikus célokat képviseltek a munkájukkal. Az én munkám a femininitás újraértelmezésével foglalkozik, és próbál elvonatkoztatni a nőiségtől, ezért úgymond beleillettem ebbe a profilba és egy hasonló koncepcióval pályáztam meg a programot. Az elmúlt egy évben a diplomamunkámhoz kialakított formákat próbáltam újradolgozni a klasszikust a női test formálására tervezett fehérnemükkel kombinálva. Ezek az alakformáló darabok, mint például a fűző vagy a melltartó elsősorban azzal a céllal készültek hogy az aktuális ideális női testképre formázzák a viselőjük alakját és a szemlélő (férfi) számára biztosítsanak kielégítő látványt.
A célom az volt, hogy ezen darabok rendeltetését szubvertáljam azáltal hogy bár formálják a testet az elért forma egy eltorzított verziója az "elérni kívánt" formának. Ebből a gondolatból adódóan a prezentáció egy boudoir-t akart imitálni, ahol a modellek a számomra fontos és a munkámra hatással lévő feminista irodalmat olvastak. Fontos volt, hogy a casting is tükrözze a kollekció üzenetét ezért nagyon sok transznemű vagy gender queer modellel dolgoztunk együtt.
Hogyan készültél fel a bemutatóra, nagy volt a nyomás?
Négy héttel a bemutató előtt tudtam meg, hogy kiválasztottak, ami nagyon kevés idő egy kollekció elkészítésére. Szerencsére elkezdtem pár új darabon dolgozni mielőtt még megtudtam volna, de így is nagyon necces volt a határidő. Most első alkalommal megpróbáltam pár dolgot varrodákkal legyártatni, ami egy teljesen új tapasztalat volt számomra. Rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem reális az, hogy az utolsó részletig mindent maga csináljon az ember és hogy a megfelelő szakemberek felkutatása és a jó kommunkáció is egy külön tehetség és szakma a maga módján.
A kollekció mellett rengeteg más elemmel is foglalkoznom kellett, ami soha életemben eszembe se jutott volna mint például balesetvédelemhez szükséges biztosítások az installációm kapcsán, szállítás, PR, stb szóval összességében szerintem 5 évet öregedtem ez alatt a négy hét alatt.
Milyenek a visszajelzések?
A visszajelzések idáig nagyon szuperek voltak. Remélhetőleg még lesz több is bár őszintén szólva elég kimerült és kómás állapotban vagyok a bemutató óta szóval még nem volt rá időm, hogy tudatosan átgondoljak mindent és hagyjam a történteket leülepedni. Valószínűleg majd csak pár nap/hét múlva fog belémcsapni a felismerés, hogy mennyire fantasztikus lehetőséget kaptam és milyen nagy dolog volt ez.
A fiatal tervezőre a középiskolában is felfigyeltek, hiszen kiemelkedő darabokat tervezett. Azóta eltelt pár év, Fábián pedig idén végzett a London College of Fashion-ön. Stílusa provokatív, merész, vad és olyannyira különleges, hogy nemcsak Christina Aguilera viselte a ruháját, hanem diplomamunkája még az ukrán Vogue-ban is megjelent.
Az egyetem elvégzése után hogyan kezdted építeni a saját márkádat?
Ez egy nagyon összetett dolog, hiszen rengeteg tervező van. Saját márkát elindítani is nehéz, sőt, néhány esetben még friss diplomásként munkát találni is az. Én szabadúszóként kezdtem el tevékenykedni, ebben pedig az a legnagyobb kihívás, hogy fel kell kutatni a potenciális ügyfelek és együttműködő partnerek elérhetőségeit. Konkrétan rengeteg e-mailt kell kiküldeni és sok-sok intézkedés van minden munka mögött. Jelenleg van otthon egy nagyon pici varrógép sarkam és mindent, amit tudok, ott varrok meg.
Mesélj egy kicsit a diplomamunkádról, úgy hallottam, hogy nagyon különleges volt?
Ez a munka két év gyümölcse volt. Logikusan épült fel az évek során és szerencsére a végére sikerült megvalósítanom azt, amit az első perctől kezdve szerettem volna. Démonizált női archetípusokról szólt. Már a disszertációm is ezzel a témával foglalkozott. Tehát beleástam magam a feminista irodalomba és filmekbe, ezek mind befolyásolták a koncepciót. Az összes szett egy-egy archetípust jelenített meg, ezért elég extrém lett a végeredmény. Nem hordható darabok, inkább kreatív önkifejezés. Különböző karakterek jelentek meg a kollekción belül, melyeket színekkel, anyagtípusokkal és szabástípusokkal próbáltam összefogni. Az egyik modell az egyik gimnáziumi barátnőm volt, a másik modell anyukám, szóval nagyon személyes volt, hogy melyik karaktert ki fogja megtestesíteni.
Miért pont ezt a témát jelenítetted meg?
A mesterképzés arra sarkallt, hogy megfejtse magát az ember. Hogy mit szeret igazából esztétikailag és mi érdekli igazán ebben a szakmában. Engem mindig érdekeltek a hiperfeminim dolgok és a horrorfilmek világa. Először meg kellett fejtenem, hogy mik voltak azok a dolgok kiskoromban, amiket láttam és befolyásoltak és hogy hogyan tudom ezt a két témát összehozni. A nők reprezentációja, a rossz nők reprezentálása a filmekben, aztán persze az is, ahogy jelen voltak a giccses hiperfeminin elemek a filmekben. De engem az érdekelt leginkább, ahogy ez a kicsit ijesztő, tiszteletet parancsoló energia is ott volt ezekben a nőkben. A munkám szoros összeköttetésben van velem, azzal, aki én vagyok. Próbálom megmutatni, hogy mi az, amit hiányolok a divatból, vagy én mit szeretnék hordani. A kollekció alapgondolata is így indult. Érdekelt a hiperfeminitás és ennek a megkérdőjelezése. Hogy ez az egész miért van. Miért vannak ezek a dolgok ráterhelve a nőkre, mint egy kiosztott szerep. Úgy gondolom, nem kell femininnek lenned, ha nő vagy és nem kell nőnek lenned ahhoz, hogy feminin lehess. Mégis sokan ezt gondolják, tévesen. Tehát a munkám teljesen reflektál arra, amit érzek.
Nem féltél, hogy ez rosszul is elsülhet?
Igazából nem, mert most a hiperfeminin dolgokat magába ölelő feminizmus nagyon felkapottá vált és sokan foglalkoznak vele újra. Persze meg volt a veszélye annak, hogy csupán bizonyos rétegnek szól a munkám. De inkább azon aggódtam, hogy sikerüljön úgy megfognom ezt a témát, hogy ne legyen klisés, ne legyen túldolgozva a téma, hiszen nagyon sok ember nyúl ezekhez az inspirációkhoz.
Említetted, hogy különböző korú, karakterű modellekkel dolgoztál. Ez azt jelenti, hogy nem is egy körülhatárolható célcsoportnak szeretnél tervezni?
Szeretnék megrendelésekre dolgozni, olyan kliensekkel, akivel együtt kigondoljuk, mi az, amit szeretne és én hogyan tudnám ezt számára kivitelezni a saját stílusommal, a saját világomat belevonva. Mivel nagyon extrém darabokról beszélünk, ezért azt mondanám, talán a fiatalabb korosztályt céloznám meg, de fontos számomra, hogy ne korlátozzam magam egy korcsoportra, vagy nemre, ezért nagyon nyitott vagyok.
Kiknek tudnád ajánlani az általad tervezett, extrém darabokat?
Most azon dolgozom, hogy egy kicsit leegyszerűsítettebb, lebontottabb kollekciót hozzak létre, aminek az egyedi vonala megmarad, ugyanúgy a témaköre is, viszont hordhatóbb. A jelenlegi darabok valóban extrémek, amiket inkább csak eseményekre tudok elképzelni. Viszont próbálom úgy felépíteni a kollekciót, hogy legyenek benne olyan darabok, melyek nagyon részletgazdagok, de legyenek egyszerűbb ingek, nadrágok, kombinék, amiket be tudnak iktatni az emberek a hétköznapokba is.
Christina Aguilera ruhatárába beleillett…
Az, hogy ő viselte az egyik általam tervezett darabot, az egy nagyon érdekes történet. Furcsa, hogy pont az a kabát volt az egyik legkeresettebb darab a kollekciómban már az előtt is, hogy ő viselte volna. Nagyon sok átlátszó ballonkabátot csináltam már. Ez pedig inkább már csak egy utólagos gondolat volt, hogy megcsinálom ezt a kabátot egy ilyen vékony anyagból is. Egyébként ez is egy abszolút hordható darab, bármikor fel lehet kapni egy ruha fölé. Szerintem azért imádják a stylistok, mert nagyon könnyen kombinálható, sokféleképpen felhasználható, de közben nagyon menő, hiszen kabát, de áttetsző és piros. Szóval több olyan jegyet is magán visel, ami most abszolút trendinek számít.
Hogy kell elképzelni, hogyan történik, hogy Christina Aguilera egyszer csak felveszi az egyik ruhádat?
A diplomám megszerzése után leszerződtem egy bemutatóteremmel, akiknek nagyon jó klienskörük van, mint például Christina Aguilera stylistja, Karen Clarkson is. Ők reprezentálnak néhány diplomakollekciót Londonban és egyrészt tárolják a kollekciót, illetve kiküldik az adott kollekciókat a klienseiknek és így lehetőség van rá, hogy olyan emberek, mint például Karen láthassák a kollekciómat.
Még decemberben szóltak a bemutatóteremből, hogy ki kérte el a kabátot, persze azonnal beleegyeztem, hogy odaadják nekik. De aztán olyan sok idő eltelt, hogy el is felejtettem, nem is foglalkoztam vele. Azért sem gondoltam, hogy lesz belőle valami, mert régebben Solange Knowles és Beyoncé stylistjai is bekértek már egy-egy darabot. De ilyenkor nagyon sok ruhát behívnak, különböző tervezőtől és nincs rá semmilyen garancia, hogy az adott híresség kiválasztja és viselni fogja azt. Viszont júniusban küldte el az egyik ismerősöm a képet, amit Christina Instagramján látott és a kabátomat viselte.
Milyen érzés volt?
Nagyon furcsa és felfoghatatlan volt. Persze örültem és éreztem, hogy különleges dolog ez. Aztán múlt héten sikerült beszélnem telefonon Christina stylistjával, mivel látta, hogy nagy sikere lett a fotónak és megkeresett. Most úgy tűnik, talán a jövőben lesz még rá lehetőség, hogy együtt dolgozzunk és megrendelésre készítsek nekik dolgokat. Persze még semmi sem biztos, de már az is óriási dolog, hogy személyesen beszélhettem Karennel, hiszen ez előtte elképzelhetetlen volt.
Ha választhatnál, milyen hírességnek terveznél legszívesebben?
Az álmom egy olasz filmrendező, akinek imádom a munkáját Dario Argento. Ha vele egy filmen dolgozhatnék, az lenne a legfantasztikusabb dolog. Hírességekből, vagy művészekből pedig Uma Thurman, Eva Green, de rengeteg színésznő és énekesnő van, akivel szívesen dolgoznék együtt. Az itthoni énekesnők közül pedig tini korom óta nagyon szeretem Péterfy Borit. Neki bármikor szívesen terveznék bármit. Illetve Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnőjének stílusával tudok azonosulni.
Csak külföldi viszonylatban gondolkozol, vagy vannak itthon is terveid?
Nagyon szeretnék két lábon is állni és Magyarországon és Londonban is tevékenykedni. Londonban világszinten a legjobb lehetőségek várják fiatal tervezőket. Nagyon sok pályázat, szponzoráció és program van, ami abban segít, hogy elindítsd a saját márkádat. Úgyhogy nagyon szeretnék elcsípni egy ilyen lehetőséget kint. Viszont a gyártást és egy stúdió fenntartását mindenképp Magyarországon képzelem el.
El tudod képzelni, hogy egy idő után rendszeresen piacra dobj egy kollekciót?
A szezonokban nem vagyok biztos, de évi egy-két kollekciót mindenképp szeretnék. Az viszont egy hosszabb folyamat, hogy elérhető áron, de megfelelő minőségben tudjak mindent előállítani. Fontos számomra, hogy olyan áron hozzá lehessen majd jutni a dolgaimhoz, amit akár én, akár a barátaim is megengedhetnénk maguknak, hiszen úgy érzem, elvesztené a lényegét az egész, ha elérhetetlen árú ruhákat terveznék. Ki kell fejlesztenem, hogyan tudom megalkuvás nélkül, a minőség romlása nélkül olcsón előállítani azt, amit akarok.
Fotók: WANDA MARTIN
Biohacking kísérlet: Az Ikigai nyomában