A Chanel show a GLAMOUR Divattüntetése után szabadon
A Chanel bemutatta a 2015-ös tavaszi-nyári kollekcióját és közben azt a geget alkalmazta, amit mi már 2011-ben megcsináltunk a GLAMOUR magazinnal, és én már akkoriban is évek óta mindenkinek ezt magyaráztam. Kicsit hülyének is néztek.
Ezeket láttad már?
Ha most úgy gondolkodnék, hogy van új a nap alatt, akkor nyilván beperelném a Chanelt hogy lenyúlta az ötletünket. De nem így gondolkodom. Szerintem a kreatív szférában pontosan az az egyik legszebb dolog, hogy mindenki inspirál mindenkit, sőt, sokszor azt sem tudjuk, mi vagy ki is inspirál bennünket, csak érezzük a Zeitgeist-ot (az idők szellemét) és valamit meg kell csinálnunk, most, azonnal. Karl Lagerfeld ezúttal a magyar GLAMOUR után csinált meg valamit, igaz, hasonló elemek (társadalmi üzenetek) sokszor felbukkantak már Vivienne Westwoodnál is, akinek alapállása, hogy a divat túlmutat azon, hogy pusztán a ruhatárunkat határozza meg és mindig ezen alapvetés mentén mutatja be újabb és újabb kollekcióit. Ugye Westwood az a nő, aki a konzervatív világ egyik szimbólumától és fejétől, az angol királynőtől kapta meg a legmagasabb kitüntetést az OBE-t, ami ugye roppant izgalmas kontraszt. A punk királynője a Buckingham Palotában 1992-ben Dame Vivienne Westwood-dá változik. Ezt is imádom az angolokban, tudják, hogy a zsenialitást mindig díjazni kell, akkor is, ha rebellis punk formájában sétál be az ajtónkon.
Hála istennek nem politizálok, de azért nem vagyok vak sem és van egy Facebook hírfolyamom, mint minden szerencsétlen korunk szülöttének, így számomra alapvető volt, hogy az önkifejezés szabadságáért (ami a divat is) egyértelműen van értelme Magyarországon tüntetést szervezni. Sőt, ebből hagyományt kellene teremteni.
Nem csuktak elmegyógyintézetbe, amikor ezt többeknek elmagyaráztam, sőt, az Arena Plaza partnerünk is volt a történelmi, a világon legeslegelső, a divatért, az önkifejezés szabadságáért, a különbözőségek értékként való megéléséért, a megújulás öröméért rendezett tüntetésünkön.
Hogy 2011 túl korai volt az önkifejezés szabadságának megvédésére? Hogy nem élték meg az emberek problémaként, amit én tinédzser korom óta tapasztalok Magyaroroszágon, hogy nehezen fogadjuk be a másmilyen embereket? Hogy az emberek itthon félnek megmutatni magukat egy ügy mellett? Hogy ez az ügy bagatell ügy? Kit érdekel, hogy ki miben van, mit akar közvetíteni a kinézetével, mit üzen a társadalom többi tagjának?
Hát, valószínűleg ugyanazzal van dolgom, amivel karmaszerűen szembesülök újra, meg újra, meg újra. Ha ne adj isten, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Franciaországba vagy hasonló helyekre születek, nem koppanok ennyiszer. Kopp.
Honnan jött az ötlet egy ilyen hülyeségre, amit Karl Lagerfeld is megcsinált három évvel később? Már említettem a kor szellemét. Tévedés azt gondolni, hogy az élet különböző területei nem hatnak egymásra. Tulajdonképpen minden hat mindenre. A művészetek, az alkotóterületek pedig kifejezetten rezonálják az adott korszak alaphangulatát. Ha elégedetlenség van, ha egymásnak feszülő ellentétek vannak, az előbb-utóbb megmutatkozik a színpadon, a divatkollekciókban, a műalkotásokban, merthogy az alaphangulat rányomja a bélyegét a mindennapjainkra. Gondoltam hát, mindenki tüntet minden miatt, magasabb bért, jobb szociális ellátást, sajtószabadságot és még ki tudja, mi mindent követelnek nap mint nap a világon, vajon mi az ördögért nem követeli senki, hogy had` öltözködjön már úgy, ahogy akar és hagyja békén mindenki, sőt, fogadja el, úgy ahogy van.
Karl Lagerfeld a feminizmust állította a tüntetés indító okává. Ám legyen. Sok teendő van még a nők elismeréséért vívott harcban is. Egészen véletlenül éppen erről írtam a novemberi számunkban (megjelenik október 15-én) lévő bevezetőmet is. Egy üzenet a hímsovoniszta kommentelőknek: ez egy nőknek szóló divatsite, de szívesen meghallgatunk az esélyegyenlőség jegyében:)
Az egykori tüntetést megnézhetitek itt:
Ha szerintetek jó volna újra megszervezni, akkor mondjátok, ha nem, azt is. Ez az önkifejezés szabadsága.