A 30 az új 20, a 40 az új 30 stb? - Vagy csak kell valami nyugtatás az öregedőknek?

Régen (sajnos az automatizmusok még ma is élnek) az volt a normális, ha kikapós menyecskeléted után beálltál a szürke sorba és eltemetted magad. Most nem kell kikapós menyecske légy ahhoz, hogy élj, önmegvalósíts, kíváncsi maradj, legyenek álmaid, vágyaid. Sajnos sokszor még ma is úgy néznek egy anyukára, hogy szegény, vége az életének! Mintha az egyetlen érték egy nőben az a potenciál lenne, hogy meg lehet szerezni feleségnek, szeretőnek. Egy negyvenes nőre úgy néz ez a humánus társadalom, hogy ez meg mit pattog még itt? Egy hatvanasra hogy úristen, még tud mozogni?

1. Nem tudod, mit akarsz az életben elérni és bizonytalan vagy?
2. Sokszor érzed úgy, hogy már most el vagy késve és mindenről lemaradsz?
3. Nem tudod, hogy nézhetnél ki jobban és cseppet sem vagy elégedett a fizimiskáddal?
4. Vagy mindent a fizimiskáddal akarsz elérni?
5. Rettegsz a gondolattól, hogy mi lesz veled, hogy fogsz megélni, mi lesz a munkád, hogyan alakulnak a tanulmányaid?
6. Úgy érzed, semmit nem tettél le az asztalra és emiatt álmatlan éjszakáid vannak?
7. Nem tudod, mihez van igazán tehetséged, miben lehetnél különb, mint az átlag?
8. Rettegsz attól, hogy nem találsz magadnak párt és szégyenszemre egyedül fogod leélni az életedet?
9. Attól tartasz, hogy valami nem stimmel veled, hogy te nem vagy normális?
10. Rettegsz, hogy mindjárt 30 leszel és akkor mindennek vége?

Hát igen. Ezek szerint a húszas éveidben jársz, maximum a harmincas éveid elején. Ez az, amit én már nem érzek, és éppen ezért sohasem haladnék visszafelé az időben. Ellenben sok mindent érzek, de várom a kommentjeiteket, kedves 30-asok, mit éreztek ebben az életkorban, amit nem éreztetek a "felhőtlen" húszas éveitekben? Persze, a feszes fenekű 20-asok kommentjeit is szeretettel fogadom. I was there, I've done that jeligére.