„Ne a hatalom, hanem mi tegyük magunkra a ruhákat” - Nézd meg Lakatos Márk lélegzetelállító fotósorozatát!
Izgalmas, friss és hihetetlenül fontos fotósorozattal készült Lakatos Márk az idei Pride-ra. A gendersemleges vagy cross-dresser világ mindig is közel állt hozzá, ahogyan az is, hogy megmutassa: a divat jóval több egy random kiválasztott ruhánál, amibe belebújunk reggel. A GLAMOUR-nak adott interjújában a fotósorozat mellett arról is mesél, mit jelentett a divat az évezredek során, és milyen társadalmi egyenlőtlenségre képes felhívni a figyelmet, míg fotósorozatot készítő Illya Ovchar a fotózás kulisszatitkaiba avatott be minket.
Ezeket láttad már?
Lakatos Márk drag queen fellépései már a kilencvenes években népszerűek voltak, igaz, az egész nem ekkor, hanem nagyjából óvodában indult, ahol sikerült elérni az édesanyjánál, hogy menyasszonyi ruhát varrjon neki farsangra. Több évtizedes kihagyás után újra színpadra állt a Szegedi Szabadtéri Színpadon a Chicagóban, illetve a GLAMOUR olvasóinak is mesélt a Trojka Színházi Társulás tabukat döntögető darabjáról. De sokan emlékezhetnek még Dobos Tamás fotós-operatőrrel közös, Uniszex című divatkiállítása ikonikus felvételeire is, amelyben olyan ismert emberek működtek közre, mint Tilla, Eszenyi Enikő vagy éppen Kishonti Ildikó.
Hogyan jött az ötlet, és mi volt az alapkoncepció, amiből kiindultatok?
Lakatos Márk: A 2023-as Pride-ra egy drag fotósorozattal szerettünk volna készülni, már csak amiatt is, mert nagyon sok kritika éri, sőt a politika is felhasználja őket, miközben a drag-kultúra a szórakoztatás, a klub kultúra egyik legizgalmasabb szeglete, amiben teljesen felesleges olyan erős politikai üzeneteket megfogalmazni, mint például, hogy “kevesebb drag, több Chuck Norris”.
Úgy tűnik, a politikusokhoz nem jutott el, hogy a drag legfontosabb része tényleg nem más, mint a szórakoztatás. Az emberiséget a kultúrája legelejétől fogva marhára izgatta az, hogyan lehet átlépni egyik nemből a másikba. A görög színházban, a barokk operában, a reneszánsz Shakespeare-színházban ez a kérdés mindenhol előjött. Már csak azért is, mert a nőket a férfiak olyan társadalmi pozícióba nyomták, ahol nem is léphettek színpadra, ezért muszáj volt a női szerepeket férfiaknak játszani. De nem véletlen, hogy halloweenkor vagy farsangkor a női ruhás férfiak vagy a férfi ruhás nők kedvelt jelmeztípusok, hiszen ez egy nagyon izgalmas dolog, és egyébként az empátiát nagyon növeli, ha megpróbálunk belehelyezkedni a másik világába, illetve ha elfogadjuk azt, hogy saját magunkban is van valamennyi a másik nemből, és ennek része lehet az öltözködés is.
A divat évezredeken keresztül szólt arról, hogy a hatalom hogyan írja az emberek testére a kötelező dolgokat a ruhák által, legyen az társadalmi, rangbeli, nembéli hovatartozás, vagy a nemzetekhez, csoportokhoz, klánokhoz tartozás. Nagyon sok volt ebben a kötelező elem, de azt gondolom, hogy a XXI. században már sokkal inkább a spirituális vonalat kellene erősíteni, azaz, hogy a lelkünk önkifejezési eszköze legyen az, ami a testünkön megjelenik. Ne a hatalom, hanem mi tegyük magunkra a ruhákat, és ebben például a férfi-női lazulás, a gendersemleges divat, az hogy ne sztereotípiákban gondolkodjunk, nagyon fontos szerephez jut.
A divat nagyon fontos kommunikációs eszköz, és az, hogy például eltöröljük annak a kötelezőségét, hogy mi a férfi és női divat, sokat segít abban, hogy az emberek szabadabban fogalmazzák meg önmagukat. Miközben társadalmi szerepekről is szól, hiszen ameddig a férfiak még mindig szégyennek gondolják a női ruhákat, például a szoknyát, addig ez azt jelenti, hogy ők a női szereppel, társadalmi helyzettel sem tudnak mit kezdeni, és kasztrációnak, a férfiasság elvesztésének tartják azt, ha egy férfi női ruhában jelenik meg.
Amíg ilyen gondolatok vannak bennünk, például a ruhákkal kapcsolatban is, még nagyon sok mindent kell tenni azért, hogy valódi egyensúly, egyenrangúság és egyenlő lehetőség legyen a nemek között is, és ennek része a cross-dressing is. A mostani sorozatnál azt találtuk ki Illya Ovchar fotóssal, hogy legyen benne high fashion, legyenek benne magyar tervezők, és az egészben legyen teátrálisság, filmesség, színpadiasság is, ahogyan az életemben is.
Illya Ovchar: A koncepció lényege az volt, hogy az élénk, modern, vibráló fotókat és Márk expresszionizmusát ötvözük. Az ihletet a színház világából merítettem, ahol gyakran alkalmaznak erős színeket és merész formákat, így a kortárs színházi előadásokra emlékeztető vizualitást teremtettünk. Márk színházi tapasztalata tökéletesen működött együtt az én stílusvilágommal. Nem volt meg a fotózás elején a fejemben, hogy pontosan milyen képeket szeretnék. Az alkotási folyamat nyitott volt a spontaneitásra és a különféle változók kölcsönhatásaira, mint például a helyszíni hangulat, a ruhaválasztás, a világítás és a pózolás.
Az esztétikai ízlésem mindig vezérelvként szolgál, így olyan képek születnek, amelyek az én stílusomat is tükrözik. Adottak voltak például a fényes, csillogó darabok, de szabad kezet kaptam, hogy ezek hogyan jelennek majd meg a fotókon. Ez a megközelítés dinamikus és kreatív végeredményt hozott, miközben az egész sorozatban megvan az összefüggő vizuális stílus. A fotózás alatt pedig el tudtam kapni Márk egyedi látásmódját és stílusát, aminek eredményeként egy nagyon izgalmas és különleges anyag jött létre.
Hogyan született meg a közös munka gondolata?
Lakatos Márk: Nagyon szeretek fiatal tehetségekkel dolgozni. Több mint húsz éve vagyok a szakmában, stylistként, tanárként, stílustanácsadóként, jelmeztervezőként, és mindig is rendkívül érdekeltek azok a kollaborációk, amik különféle világokat hoztak össze egy-egy munka során. Például amikor a kétezres évek elején a Megasztárnál a turkálók és a high-fashon márkák kínálatát vegyítettük abban az időben, amikor még ez szinte szentségtörésnek számított. Hittem abban, hogy hidat kell teremteni a különféle kulturális csoportok és nyelvek között, és abból lehet valami újat teremteni. Emiatt is nagyon-nagyon szívesen és sokat dolgozom olyan fiatal tehetségekkel, fotósokkal, sminkesekkel, fodrászokkal, stylist tanulókkal, tervezőkkel, akik teljesen másképp, adott esetben máshonnan közelítik meg a divatot, mint én, és azt gondolom, hogy ez nagyon jó vérátömlesztés lehet mind a két irányba. Nagyon hiszek ezekben a munkákban.
Hogyan válogattad össze a darabokat?
Lakatos Márk: Nem a drag átszexualizált vonalát szerettem volna megjeleníteni, azaz nem arra szerettem volna helyezni a hangsúlyt, ami a férfitest nőivé alakulásával jár, hanem sokkal inkább egy olyan stilizált karakternek a megtalálására, ami egy picit testen túli. Ezért hangsúlyosan a divatból is azokat a test kontúrjait eltúlzó, manipuláló sziluetteket választottam, amikkel gyakorlatilag olyan testképet, olyan karaktert, olyan stílust lehetett megfogalmazni, ahol a test szexualitása helyett annak a más típusú kulturális jelentéssel való megtöltése volt a cél.
Színházi, filmes sziluettek jelentek meg, régebbi, esetleg a barokk, vagy a rokokó korszakot idéző nagy szoknya, abroncsos sziluettek, amiket néha ruhaként, néha szoknyaként lehet viselni. Kiss Márk munkáiból válogattam, de láthatóak egész hétköznapi darabok is, mint például motoros protektorok, vagy olyan anyagok, amelyek bekerültek a couture-be az utóbbi néhány évtizedben. A legjobb példa erre egyébként a Balenciaga, akik a leghétköznapibb dolgokat, a motoros felszereléseket, vagy adott esetben a munkaruhákat emelték be a magas divatba. Játszottam az olyan anyagokkal, mint a lakk, a bőr, a műbőr, és ezek keverésével, csillogással, a kristályokkal is.
Milyen volt a fotózás?
Lakatos Márk: Az iskolám tanulói is ott voltak, és olyanok is, akik már végeztek, és nagyobb produkciókban, sokféle projektben is részt vesznek. A képzésben nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy sok szakmai gyakorlaton vegyenek részt nálunk a stylist tanulók. Hogy tudják, hogyan működik egy fotózás a moodboardok, a koncepció kialakításától a ruhák beszerzésén át olyan egyszerű dolgokig, mint a szállítólevél kitöltése, a pontos dokumentáció, a kreditek összeállítása, együttműködés a beauty-csapattal, és olyan feladatok, amelyeket csak a gyakorlatban lehet megtanulni.
Illya Ovchar: A fotózás nagyon pozitív hangulatban zajlott, könnyű volt a munka Márkkal. Tekintettel a kamera előtti tapasztalataira, nem kellett instruálni. Fontosnak tartottuk, hogy a fotók hitelesek legyenek, hogy szabadon értelmezze, hogyan szeretne megjelenni, és ez erőteljes és egyben titokzatos tekinteteket eredményezett, illetve szándékosan túlexponáltam az arcot, ezzel is felhívva a figyelmet a fotók nem bináris aspektusára, és hangsúlyozva a vegyes nemi identitás témáját.
Egy nem bináris editorial elfedi a szakadékot a hagyományos férfi és női megjelenés között. Ünnepli a nemek közötti sokszínűséget és támogatja az inkluzivitást. A nemi normák megkérdőjelezése mellett a nem bináris fotósorozatokban olyan tényezők is szerephez jutnak, mint az életkor, a testtípus, az etnikai hovatartozás, hogy bemutassák az emberek változatosságát. Elősegítik az elfogadást, az önkifejezést, és képessé teszik az embereket arra, hogy megtalálják valódi énjüket. A divatipar fejlődését tükrözi, ahol a modellek és a tervezők feszegetik a határokat, és újradefiniálják a férfi és női divatot, gyakran eltávolítva a nemi címkét.
Az anyag a Pride-ra jön ki - mit jelent nektek, miért fontos számotokra ez az ünnep?
Lakatos Márk: Ricky Gervais mondta egyszer azt, hogy a Pride nem a privilégiumokról szól, hanem az egyenlő jogokról, mert a privilégium az lenne, ha például a melegeknek nem kellene adót fizetni, ahogyan például az egyháznak sem kell. És valóban, itt arról van szó, hogy láthatóságban, elfogadottságban, jogokban, lehetőségekben a meleg emberek is ugyanúgy élhessenek, mint a nem meleg emberek. Sőt, egyáltalán ne legyen az kérdés, hogy valaki meleg-e vagy sem.
Amíg például törvényhozásban, a törvények megfogalmazásában és elfogadásával egyáltalán még kérdésként ez felmerül, addig Pride-nak is kell lennie. Ez a világ minden táján politikai téma, ezért az nálunk is, az viszont egy más kérdés, hogy nálunk milyen megoldásokat találnak erre a dologra, mint például a könyvek lefóliázása vagy a gyermekvédelmi törvény. Fontos, hogy legyenek olyan ünnepnapok, jellegzetes, szimbolikus napok, amelyek például emlékeztetnek arra, hogy kisebbségek milyen joghátrányból indultak és hova fejlődtek, vagy hova szeretnének még fejlődni.
A Pride szimbolikusan egy olyan ünnepnap, ami arról szól, hogy egy elnyomott kisebbség, amit még néhány évtizede börtönbe zártak, sőt, van olyan pontja a világnak, ahol a mai napig kivégeznek, azt ünnepli, arra emlékezik meg, hogy igenis ebből a hátrányos, elnyomott helyzetből tett már lépéseket. Bőven nem vagyunk az út végén, de amit elértünk, azt igenis meg kell ünnepelni, meg kell róla emlékezni. Gyakran kérdés az, hogy akinek nincsenek meleg barátai, meleg rokonai, meleg ismerősei, az mit kezdjen az egésszel? A válasz erre azt, hogy semmit, csak fogadja el azt, hogy ez egy olyan nap, ami arról szól, hogy a társadalomban élő egyik kisebbség megemlékezik a harcáról, az elért eredményeiről és arról, hogy van egy ilyen közösség, ami szeretne egyenlő helyzetet a többi országban élő közösséggel.
Úgy gondolom, ha így közeledik bárki efelé, akkor a pozitívumot fogja belőle látni. Persze volt olyan időszak nagyon régen, ahol botrányos tartalmakat vonultatott fel néhány provokatív kisebbség. Mára a Gay Pride itt Budapesten is az elfogadás, a szeretet fesztiválja lett, amiben igenis vannak például akár extrém stilisztikai vagy divat statementek, mint amilyet például én is fogok viselni. Szegedi Kata fólia kabátjában megyek, egyfajta kulturális performanszként jelezve, hogy 40 fokban egy fólia kabátban az emberről gyakorlatilag leizzad a belső tartalom, és amikor fóliába zárjuk a kultúrát, könyveket, akkor ugyanilyen fizikai rosszulléte van azoknak, akik azt fogyasztják.
A Pride-on a statementek mellett ünnepség, hangosság, és öröm van, és ez egy teljesen természetes dolog. Azt tanácsolom, hogy próbáljunk meg eljutni addig, mint mondjuk Madrid vagy New York, ahol a Pride ráadásul nagyon sok bevételt hoz a városnak, mert turisták látogatnak el, sok-sok program van, színes kulturális esemény, a gyűlölködés és a kirekesztés nélkül.
Illya Ovchar: A Pride jelentős esemény az LMBTQ+ közösség számára. Bár nem vagyok tagja, de fontos számomra, hogy támogassam, mivel ez a közösség az életük különböző területein diszkriminációval szembesülnek. A Pride a gendert és a szexuális sokszínűséget ünnepli, és emlékeztet bennünket arra, hogy szexuális preferenciáinktól függetlenül mindannyian egyenlőek vagyunk. Bár vannak sikerek, tennivaló is akad bőven, különösen Magyarországon, ahol a konzervativizmus erős. Az LMBTQ+ aktivizmus elengedhetetlen az elfogadás, az önelfogadás és az egyenlőség előmozdításához. A Pride képessé teszi az egyéneket arra, hogy magabiztosak legyenek identitásukban, és segít leküzdeni a társadalmi megbélyegzést. Senkinek sem szabad szégyellnie magát szexualitása vagy neme miatt. A Pride-ot fontos mozgalomnak tartom, amelyet teljes szívemből támogatok.
Ne maradj le a teljes fotósorozatról!
Fotó: Illya Ovchar
Smink: Knoll Gabi
Styling asszisztens: Kovács Pálma
