Magyarországon kapott életműdíjat a világhírű amerikai designer: ő a fenntartható divattervezés koronázott királya
Skótkockás négyzetekkel tarkított monokróm szettek, vibráló, geometrikus mintákkal fűszerezett klasszikus elegancia, a streetwear és formal viseletek tökéletes fúzióját kínálja az amerikai divattervező, Justin Haynes.
Ezeket láttad már?
A patchwork elemekkel bolondított öltözékekről ismert Justin Haynes tizenöt éve a fenntartható divattervezés – immár – koronázott királya, ugyanis életmű díjat nyert a Budapesten megrendezett 8. Global Sustainable Fashion Weeken.
A magyar Global Sustainable Fashion Week Az Év Fenntartható Divattervezője díja kapcsán az ezt megelőző színes és izgalmas, környezettudatosság jegyében telt évekről beszélgettünk a világhírű designerrel. Justin Haynes inspirálóan megfogalmazta, hogy az újrahasznosított elemek alkalmazása tartja életben a kreativitását. Ezzel példát mutat minden divattervezőnek, terméktervezőnek, és mutatja is a nagyon közeli jövőt.
Már tizenöt évvel ezelőtt is környezettudatosság-fókuszú volt a divatmárkád, vagy ez sokkal inkább egy lassabb, organikus folyamat eredménye?
Egyértelműen lassan, organikusan alakult így, nem egyik napról a másikra. Több mint húsz évig fast fashion márkáknál dolgoztam értékesítési területen, ez kellőképpen megalapozta a későbbi szemléletemet. Az ezt követő időszakban szépen lassan kirajzolódott, hogy milyen irányba szeretnék mozdulni: a természetes anyagok mellett használt ruhadarabok felhasználásával kísérleteztem. Rövid időn belül az ismerőseim elhalmoztak holmikkal, régi farmerekkel, melegítőnadrágokkal – az új környezettudatos látásmód pedig anyagi pozitívumokkal is járt, ugyanis vadonatúj textilek vásárlása helyett tulajdonképpen ingyen jutottam hozzá az alapanyagokhoz.
Ez a speciális újrahasznosítási metódus határozta meg a későbbi (pontosabban aktuális) stílusodat.
Abszolút, a patchwork technika a márka védjegyévé vált, teljes mértékben meghatározza a JUS10 ruhadarabok vizuális identitását. A kezdeti periódusban sokkal visszafogottabb stílus jellemezte a terveimet, később a különböző minták, anyagok integrálása extravagáns, markáns esztétikát teremtett.
Rengeteg különböző stílus sorakozik a repertoárodban, de úgy látom, főleg a streetwear vonalra összpontosítasz. Mekkora az igény például az alkalmi couture ruhákra?
Ebben a műfajban, stílusban gyakorlatilag bármi elkészíthető – természetesen alkalmi ruhákra is van érdeklődő, sőt, az utóbbi időben kimondottan sok menyasszonyi ruhát készítettem. Kidobásra, megsemmisítésre ítélt esküvői ruhákat gyűjtöttem, ezeknek a részleteiből (gyöngyözött felületek, tüllök, csipkék, szatén elemek) vadonatúj ruhakölteményeket hoztam létre, ahogyan a streetwear daraboknál teszem. Éppen ez a patchwork szépsége, bármilyen nyelvezeten megfogalmazható, legyen az ready-to-wear, alkalmi viselet, vagy akár az említett esküvői couture.
Inkább konceptuális vagy inkább vizuális tervezés jellemző az alkotói működésedre?
100%-ban vizuális típus vagyok – egy ruha megalkotásához látnom, éreznem kell az anyagot. Ha inspirációra van szükségem egy adott ruhadarabhoz, vagy éppen textilrészlet felhasználásához, sétálni megyek, New York utcáit járom, és gyűjtöm az ötleteket. Abban a pillanatban, hogy megszületik a pontos koncepció a fejemben, nem is kell felvázolnom a sziluettet, rögtön nekilátok a kivitelezési folyamatoknak. Érdekes, mert a tervezési metódusomat is fenntartható szemlélet jellemzi, sose dobok ki korábbi vázlatot, sőt, sokszor vissza-visszanyúlok évekkel ezelőtt (akár gyerekkoromban!) felskiccelt ötletekhez. Egyébként egy igazi modern-vintage alkat vagyok, rengeteg inspirációt merítek a ’60-as és ’70-es éves viseleteiből – akkoriban valahogy minden szabászati megoldás sokkal tisztább, ügyesebb, kifinomultabb volt, ezeket a komponenseket igyekszem átemelni a saját terveimbe is.
A fenntarthatóság éppen erről szól: a természetes anyaghasználat, újrahasznosítás, valamint a mennyiség minimalizálása mellett az időtlen formák megteremtésében és alkalmazásában rejlik a megoldás. Szerinted hogyan formálják a fenntartható törekvések a tárgykultúrát? Hogyan hat például a sziluettek alakulására, mennyiben befolyásolja a 21. századi formavilágot?
Az alapanyagok sokkal strapabíróbbak a korábbiakhoz képest, egy erős textil pedig egyszerűen szebb sziluettet képez – egy időtálló vintage formavilág gyönyörűen leképezhető kortárs, innovatív anyaghasználattal is, például neoprénből.
Hogy látod fenntarthatóság-fókuszú divattervezőként, szakemberként: mennyi a greenwashing tevékenység a szakmában?
Előbb-utóbb mindenki rá fog kényszerülni a környezettudatos gondolkodásra, fennáll az esélye, hogy a nem túl távoli jövőben a gyártók nem tudnak majd új alapanyagokat vásárolni, és a meglévő erőforrásokat kell kihasználniuk, csakúgy, ahogyan mi tesszük. Az elkövetkezendő évszázadoknak ez lesz az egyik legnagyobb kihívása tárgyalkotás terén.
Nemrég megjelent egy JUS10 x New Balance cipőkollekció. Amikor egy világhírű branddel tervezői együttműködésbe kezdesz, fontos szempont számodra, hogy a partner is az általad képviselt és követett irányelveket tartsa szem előtt?
Abszolút! A New Balance kollaboráció is a fenntarthatóság jegyében született meg: az együttműködés során hagyományos 574-es modelleket alkottuk újra Terry Cloth felhasználásával, amely egy környezettudatos, újrahasznosított anyag. Ugyan felmerült a patchwork technika lehetősége, elutasítottam, ugyanis számomra mindennél fontosabb, hogy egy kollaborációban mindkét fél egyenlő mértékben érvényesüljön. Egy káprázatos, élettel teli cipőkollekciót hoztunk létre, miközben mindenki hű maradt önmagához, a saját elképzeléseihez és a saját médiumához.
Nemrég kineveztek az Év Fenntartható Divattervezőjének a 8. Global Sustainable Fashion Weeken. Milyen érzés nemzetközi szinten is elismerést kapni egy olyan témával kapcsolatban, amely másfél évtizede az egész életedet meghatározza?
Még most sem fogtam fel teljesen – már önmagában a meghívás is hatalmas megtiszteltetés volt számomra, fogalmam sem volt arról, hogy díjazni is fognak. A Budapesten töltött periódus pedig egyszerűen fenomenális volt, minden elképzelésemet felülmúlta. Elhagyni az országot, ellátogatni egy teljesen új helyre, hallani, hogy a színpadra szólítanak, felsétálni és átvenni a díjat: egészen hihetetlen események sorozata. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és követte a munkásságomat, elképesztően hálás vagyok a támogatásért!
Hogy érzed, a Global Sustainable Fashion Week életműdíj elhozta a várva várt szakmai kiteljesedést?
Nem hiszem, hogy létezik teljes értékű szakmai kiteljesedés, mindig lehet újabb fát dobni a tűzre, életben tartani a lángot és a parazsat. Lehet, visszatérek jövőre is – ki tudja? A díj sokkal inkább ösztönzőleg hatott rám, segített megbizonyosodni arról, hogy jó irányba tartok és érdemes hinni az általam képviselt értékekben.
Mekkora a mozgástér a fenntartható divat területén? Nem érzed sokszor limitáltnak a lehetőségeket, vagy szabadon kibontakozhatsz és kiteljesedhetsz benne?
Egyértelműen szabadságot ad. Sokkal limitáltabbnak éreztem a lehetőségeimet, amikor „hagyományos” anyaghasználattal dolgoztam, elvégre mindenki ugyanazokat a textileket látja, vásárolja, alkalmazza. Az újrahasznosított elemek alkalmazása tartja életben a kreativitásomat, és mivel nagy mértékben meghatározza a vizuális identitásomat, szépen lassan az attribútumommá avanzsálódott.
Nemrég megjelent egy pár szívmelengető cikk a „prom missziódról”, miszerint olyan fiatal diákoknak segítettél a szalagavatós ruhájuk elkészítésében, akik nem engedhették meg magunknak a (rettentő költséges) báliruhák megvásárlását. Hogy kell elképzelni a folyamatot, illetve hogyan végződött a kezdeményezésed?
Teljesen szürreális procedúra volt. Tudtam, hogy számtalan fiatal hölgy küzd a szalagavatós ruha megvásárlásával, ezért közzétettem egy felhívást: ha bárkinek szüksége lenne báli ruhára, de anyagi nehézségek miatt nem áll módjában vásárolni, keressen fel, segítek. Elképesztően szívmelengető volt a folyamat – két fiatal hölgy jelentkezett a felhívásra, egyeztettem a szüleikkel, rengeteg felajánlás érkezett cipőkre, ékszerekre, hajra, sminkre, egyik pillanatról a másikra mindenki a kezdeményezés részesévé akart válni. Végül sikeresen elkészültek a ruhadarabok, pontosan olyan minőségben, amilyennek megálmodták, emellett minden fennmaradó költséget mi álltunk. Csodálatos volt.
A fenntartható ruhatár egyik kulcsa a mosás - így őrizd meg ruháidat
