Megérkezett az ikonikus Birkin táska lakossági verziója, egyenesen a Walmart jóvoltából
A divatkedvelők számára hosszú évtizedek óta fogalom, sőt valódi kultusztárgy az Hermés Divatház Birkin táskája. A Jane Birkinről elnevezett táska kétségkívül különleges darab, s bár több méretben, illetve kialakításban készítik, az ’alapmodell’, a klasszikus 25-ös méretű Birkin a három alapszínben (fekete, étoupe és arany) induló ára 12.000 USD körül mozog. A különleges színű, vintage vagy egyedi kialakítású, személyre szabott modellek a fenti összeg sokszorosába kerülnek.
Ezeket láttad már?
A Birkin táskák exkluzivitását azonban, legalábbis néhány héttel ezelőttig nem csupán szinte csillagászati áruk jelentette: az Hermés márkastratégiája olyannyira a nehezen hozzáférhetőségre épült, hogy az egyébként is akár évekre rugó várakozás újabb kritériummal bővült. A Birkinre vágyóknak úgynevezett purchase history-val, vagyis az Hermés boltjaiban elköltött dollárjaik után létrejövő vásárlási portfólióval kellett rendelkezzenek más, szintén rendkívül borsos árú Hermés termékekből, ezzel bizonyítva elhivatottságukat a márka és az „Hermés-életérzés” iránt, egyfajta igazolásként, hogy nem csupán divathóbortként vágynak Birkinre, hanem a márka mellett a stílus, illetve az eszme iránt is elkötelezettek.
A Tiktok és az Instagram felületén számos, luxustermékekkel foglalkozó influencer készített haul, vagyis vásárlás utáni beszámoló videót, amelyben hivatkoztak az #hermésgame jelenségre. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy az áhított Birkin ’eléréséig’ taktikai beruházásokkal, számukra felajánlott(!) más, alternatív termékek megvásárlásával is igyekeznek gyorsítani a hosszú hónapokat felölelő várakozási időn, sőt, néhányan az Hermés üzletekben dolgozó vásárlási tanácsadókkal való baráti viszony kialakítását is javasolták, szintén (állítólagosan) javítva Birkin-esélyeiket.
Közhelyes kifejezéssel élve valóban bombaként robbant, amikor az amerikai diszkont áruházlánc, a Walmart alig 80 dolláros áron piacra dobta saját, az eredetire megtévesztésig hasonlító Birkin (a kortárs amerikai szlengben immár Wirkin’) verzióját. A táskákat gyakorlatilag egy szempillantás alatt elkapkodták az üzletekben és online, a lehengerlően nagy kereslet pedig szinte időt sem adott a Hermés jogászainak az azonnali reakcióra. S bár azóta nem érkezett új Wirkin-készlet a Walmart polcaira, az alsó középosztály számára is elérhető árú luxus-szerű táska valósággal elárasztotta a közösségi felületeket. A Birkin-Wirkin eset sok szempontból példaértékű, három különböző olvasata egyaránt izgalmas képet fest a kortárs kapitalizmus, illetve (túl)fogyasztói társadalmunk működéséről.
A Birkin-életérzés egy életre megrepedt
Első, s talán a leginkább logikus következmény a dupe-ok (duplikációk, vagyis szinte az eredetivel megegyező másolatok) jogi kontextusa, az úgynevezett ikonikus dizájnok, formák, minták, tervek és termékek szerzői jogi védelme, illetve a jog ezen területén napjainkig megtalálható rengeteg ’szürke zóna’. Bár az Hermés még nem tett nyilvános jogi lépéseket, ez valószínűleg pusztán hetek kérdése lehet, hiszen minden tekintetben precedensteremtő ügyről van szó.
A luxtustermékekre hajazó másolatok kérdése szinte minden luxusmárkát érint (gondoljuk csak a House of Gucci film ikonikus jelenetére Adam Driver és Lady Gaga, vagyis Maurizio és Patricia Gucci között, ahogyan a férfi szembesül a feketepiacon kapható Gucci-szerű, filléres darabokkal). A különbség azonban óriási, hiszen a Walmart esetében lakossági tömegértékesítésről beszélhetünk, ahol az üzleteikben kapható termékek (elvileg) jogtiszták, nem pedig a Gucci-példához hasonló „sikátoros”, illegális értékesítésről.
A második, nem kevésbé izgalmas perspektíva az haute couture és az ahhoz kapcsolódó exkluzivitás törékenysége. A Birkin táskák értékének jelentős hányadát ugyanis mindeddig unikalitása mellett az adta, hogy valóban ritkaságszámba ment, beszerzése pedig hosszadalmas és költséges folyamat révén a társadalom jelentős része számára teljes mértékben elérhetetlenné tette a Birkin-birtoklást.
A Walmart azonban egy csapásra úgy tűnt, demokratizálta a Birkin-t övező kultuszt. Dolgozó nők, feltörekvő divatrajongók, idősek és fiatalok könnyűszerrel, a heti nagybevásárlás közepette meglephették magukat egy diszkont-luxusholmival. A Birkin táskát körülvevő pátosz pedig halványulni kezdett, hiszen már nem csupán az A-listás hírességek fotóin, vagy divatmagazinok hasábjain volt látható a Birkin-dizájn, hanem hétköznapi nők vállán is. Azt talán még korai lenne kijelenteni, hogy az Hermés Birkin kiment volna a divatból, de a Wirkin-eset jól példázza, mennyire hamar kiüresedhet egy luxusterméket övező kultusz. A Birkin-életérzést körülvevő aura megrepedt: az elit Hermés klub számos olyan taggal ’bővült’, akik néhány héttel korábban erről biztosan nem is álmodhattak volna.
A harmadik, s egyben számomra talán a legérdekesebb rétege a Wirkin-Birkin ügynek a Birkin-eszme eredeti lényegében keresendő. A táskát inspiráló Jane Birkin színésznő ugyanis épp egy mindennapi használatra való, teherbíró, ’igásló’-táska vízióját vázolta fel egy repülőút során az Hermés akkori vezetőjének, Jean-Louis Dumas-nak, aki (tervei szerint) egy pontosan ilyen táskát tervezett. Az eredeti koncepció szerint a Birkin táska erős anyagának és multifunkciós formájának köszönhetően a dolgozó nők és anyák hűséges, megbízható, stramm kiegészítője, amely egyszerre szolgál pelenkázótáskaként, bevásárlótáskaként és női ’mindentbele’ hétköznapi válltáskaként is.
Érdemes megnézni, hogyan viselte Jane Birkin a saját Birkin táskáját, s hogyan hordják napjaikban a sztárok. Vajon melyik állhat közelebb a Birkin-filozófia eredeti célkitűzéséhez?
Az eset pikantériája, hogy mivel a Walmart nem rendelt (még) újabb készletet a Wirkinből, a meglevő modellek viszonteladása is elindult, természetesen az eredetinél jóval magasabb, akár tízszeres (kb. 800 dolláros) áron. Ugyan a Wirkin-árak messze vannak a Birkin áraktól, későbbi értékesítésük során is árnövekedéssel lehet számolni, hiszen akár készül új széria, akár nem, az első Wirkin-kiadás különleges helyet foglal el a 2020-as évek divatpiacán.
S bár az ügynek még távolról sincs vége, mindenképpen tanulságos. Divatelméleti szempontból sem utolsó szempont, hogy a divat-dizájn szerzői jogi dilemmáinak új korszakát épp a tömeges értékesítés és az ’olcsó alternatívák’ egyik mekkájának, a Walmart áruházláncnak tulajdoníthatjuk majd. A szellemi tulajdon, a művészi alkotások, tervek jogi eszközökkel való védelme az illetéktelen másolás és plágium ellen mindezidáig nem kapott megnyugtató megoldást: a Birkin-Wirkin ügy fontos állomása lehet ennek a folyamatnak, igazi világjelenséggé avanzsálva az össznépi Birkin-lázat.