Nemcsak szexi baba, hanem valódi, gondolkodó nő - miért korszakalkotó az élőszereplős Barbie-film?
Túlzás nélkül állítom, hogy az év egyik legjobban várt filmje a július 20-án debütáló Barbie volt. Nemcsak azért, mert életre keltette milliók gyerekkorának kedvenc babáját, hanem mert olyan nagyágyúkkal filmesítették meg, akiknek a puszta neve is garancia a sikerre, és egyértelműen korszakalkotó mű lehet belőle, ha mindenkihez elér az üzenete. De honnan indult a Barbie-őrület?
Ezeket láttad már?
Repüljünk csak vissza 1959. március 9-ig, amikor a New York-i amerikai nemzetközi játékvásáron bemutatták az első Barbie babát. Ruth Handler családanya ötlete volt, aki látta, milyen jól el van Barbara nevű lánya azzal, hogy a papírbabáit öltözteti. Így hát feldobta az ötletet férjének, Elliott Handlernek – a Mattel játékvállalat egyik alapítójának –, mi lenne, ha készítenének egy öltöztethető babát a gyerekeknek, és piff, rövidesen berobbant a Barbie-őrület. Persze a szőke szépség már akkor is kapott hideget-meleget, amiért túlságosan szexi volt, és a kislányok mindenáron rá akartak hasonlítani. A Mattel persze igyekezett minden vásárlói igényt kielégíteni, így jutottunk el oda a 70 év alatt, hogy már minden színű hajú, rasszú, testalkatú, korú, foglalkozású, de még kerekesszékes Barbie-baba is létezik, és azóta a piacon mindenféle formában megtalálható: étkészleten, ruházati cikkeken, videójátékban és persze a képernyőkön.
Barbie a tévében először 1987-ben debütált, a Barbie and the Rockers: Out of this World című animációs filmben. Ennek folytatása a Barbie and the Sensations: Rockin' Back to Earth, és Barbie mindkettőben egy rockbanda vezetőjét alakította. Az első egész estés 3D-s számítógépes animációs film, a Barbie és a Diótörő 2001-ben jelent meg, onnantól kezdve pedig sorra jöttek a mesék.
Az élőszereplős projekt nehézkesen indult
2009 szeptemberében jelentették be, hogy a Mattel szerződést írt alá egy film fejlesztésére a Universal Pictures-szel és Laurence Mark producerrel, de ebből végül semmi nem lett. Az egyik ok, amiért a Mattel kissé vonakodott, hogy az üdvöskéjéből élőszereplős film készüljön, az volt, hogy szerették volna bebizonyítani: Barbie nem csak egy vékony, tengerparti szőkeség. Nem játszhatja el akárki, hiszen onnantól kezdve hozzá fogják társítani világhírű babát, mind külső, mind a belső értékek tekintetében. Egy kis jegelés után 2014 áprilisában a Mattel a Sony Pictures-szel együttműködve felkészült a film elkészítésére, és nekiálltak forgatókönyvet íratni Jenny Bicksszel, akitől 2015-ben Diablo Cody vette át a stafétát.
De nemcsak a filmkészítők, hanem a főszereplő megtalálása sem volt sétagalopp. 2016-ban még úgy nézett ki, hogy Amy Schumer lesz Barbie, aki akkoriban már a feminizmus csípős nyelvű szószólója volt. A Time szerint rendszeresen gúnyolódott olyan férfiakkal, akik nem találták őt „elég dögösnek”, és olyan cégeket húzott le, akik nőkkel reklámozták a termékeiket. Nehéz volt elképzelni, hogy a Mattel, egy cég, amely milliókat költött arra, hogy makulátlan imázst alakítson ki a babájáról, alávesse magát Schumer sajátos humorának. A Mattel azt akarta, hogy Barbie inspiráljon. Bármilyen komikus felvétel elkerülhetetlenül elkaszálhatja a babát. Végül egy évvel később Schumer kilépett a projektből. Csak 2023-ban derült ki, hogy film akkori producereivel fennálló kreatív nézeteltérései miatt szállt ki, pontosabban azért, mert szerinte ez a verzió nem olyan „feminista és menő”, ahogyan azt feltételezte.
Margot Robbie a kezébe vette az irányítást
Amy Schumer után a következő lehetséges Barbie-jelölt Anne Hathaway volt, de Margot Robbie volt az, aki pályázott a szerepre, és 2019-ben alá is írták vele a szerződést. Producerként is csatlakozott a projekthez, és ő volt az, aki felkérte a forgatókönyv megírására Greta Gerwiget, aki kikötötte: csak az élettársával, Noah Baumbach-al együtt hajlandó rá. Végül Gerwig 2021 júliusában jelentkezett a film rendezésére is.
Gerwig egyáltalán nem ismeretlen a szakmában, hiszen a 2000-es években már befutott színésznő volt, és olyan filmekben láthattuk, mint például Az ördög háza, a Csak szexre kellesz, a Lola Versus, a Jackie és a Fehér zaj. Egészen a kezdetektől beállt a kamera mögé is, és több alkalommal együtt írta a forgatókönyvet a párjával, mint ahogy azt a Frances Ha, és az Amerikai álomlány esetén is tették. Az első alkalommal, mikor egyedül írt forgatókönyvet, hatalmas sikert aratott, ugyanis a 2017-es Lady Bird című filmért Oscar-díjra jelölték mind legjobb rendezés, mind legjobb forgatókönyv kategóriában. A 2019-es Kisasszonyok rendezése is az ő nevéhez fűződik, a forgatókönyvvel együtt.
Margot Robbie Vogue-nak adott interjújából az is kiderül, hogy a casting folyamata során Gerwig és Robbie „Barbie-energiát” keresett, a szépség és a teljesség egy bizonyos leírhatatlan kombinációját, amivel kapcsolatban arra jutottak, hogy Gal Gadot testesíti meg: „Gal Gadot a Barbie-energia. Mert Gal Gadot olyan hihetetlenül szép, de nem gyűlölöd, amiért ilyen gyönyörű, annyira őszinte, és olyan természetesen kedves.” – mondta Robbie. Ám Gadot nem volt elérhető, így a többi Barbie-t többek között Nicola Coughlanben, Hari Nef-ben, Emma Mackey-ben, Dua Lipában, America Ferrarában és Kate McKinnonban találták meg.
Mitől olyan korszakalkotó az élőszereplős Barbie-film?
A forgatókönyv megírásában szabad kezet kaptak a készítők. Greta Gerwigre nagy hatással volt Mary Pipher 1994-es Reviving Ophelia című könyve, ami az amerikai serdülő lányokra nehezedő társadalmi nyomás hatásáról számol be, hogy milyen fontossá válik számukra a külső, és a megfelelni vágyás. De a Barbie babával kapcsolatos gyermekkori élményei is hatással voltak rá – Gerwig a filmet a The Guardian szerint anarchikusnak és egyúttal humanistának nevezte.
A rendező ötlete volt az is, hogy ne csak egy Barbie legyen, hanem több(féle), így mindenki beleélheti magát a Barbie szerepbe. De az „igazi” Barbie végül megtapasztalja a valóságot, ahol minden olyan dologgal szembesülnie kell, amivel Barbielandben sosem találkozott. A film Gerwig szerint a hierarchikus hatalmi struktúrák negatív következményeit is feltárja. Hiszen a sztori arról szól, hogy Barbieland egy utópisztikus világ, amelyben a kedvenc babánk kilóg a sorból. Azt kérdezi „Srácok, gondoltatok valaha a halálra?”, és minél inkább rájön a saját egyediségeire, annál kevésbé fog tartozni a nagy átlaghoz. Barbie azért is hagyja el gyönyörű otthonát, mert elkezd töprengeni saját halandóságán. Megosztja kétségeit és aggodalmait barátaival, de azok nem figyelnek rá, és semmivel sem akarják megbontani a tökéletes életüket.
Épp ez lenne az egyik legfontosabb üzenete a filmnek, hogy a lányok merjék felvállalni önmagukat, és találják meg a saját Barbieságukat. Ehhez ugyanakkor megint egy mérhetetlenül gyönyörű, és tökéletes testalkatú nőt választottak, de nyilvánvaló, hogy a Mattelnek fontos a hírnevének megóvása, valamint az, hogy az eredeti, „igazi” Barbie-t vigyék filmvászonra. Nem meglepő, hogy az első nagy dobásukkal biztosra akarnak menni, és ehhez az eredeti, „tökéletes babát” hívják segítségül. Ám ezt mérsékelik azzal, hogy valójában bárki lehet „Barbie”, és természetesen nem a külső, hanem a belső értékek számítanak. Gerwig célja, hogy túllépjünk Barbie külsején, és meglássuk, valójában mennyire összetett belül, és mennyire emberi. Ezt már láthattuk a Pinokkióban is: az élettelen fabábúból igazi fiú lett. Most arra készülnek, hogy megismételjék ugyanezt a varázslatot Barbie-val is, akiből valódi, gondolkodó (!) nő lesz. Gerwig korábbi filmjei (Frances Ha, Lady Bird, Kisasszonyok) az identitás, az én és a nőiség témáit dolgozták fel, és ez a film sem kivétel.
Gerwig szerint arról sem feledkezhetünk meg, hogy Barbielandben Barbie, vagyis a nő az első. A Mattel 1961-ben mutatta be az első Ken babát, válaszul azokra a levelekre, amelyekben arra kérték őket: legyen az imádott babájuknak egy barátja. „Barbie-t előbb találták fel” – mutatott rá Gerwig. „Kent Barbie után találták ki, hogy fényesítse Barbie pozícióját a szemünkben és a világban. Ez egyfajta ellentétes teremtésmítosz.” Itt is megmutatkozik Gerwig híres feminizmusa, hogy ideje most már annak, hogy a férfiak sürögjenek a nők körül, nem pedig fordítva. Ennek pedig a mestere a filmben Ryan Gosling, aki 2021-ben csatlakozott a projekthez. Tökéletesen megtestesíti a Ken-energiát, mert nemcsak a csodálója, és hű társa Barbie-nak, hanem egy igazi férfi is. Ahogy Barbie esetén, itt is kinyílik egy ajtó Ken világára, és megláthatjuk: nemcsak egy kigyúrt, szexi srác, hanem annál jóval több lakozik benne.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”