Mi az az anyaseb és miért fontos, hogy felismerd és foglalkozz vele?

„Bárcsak ne így nevelt volna az anyám!" Ismerős mondat? Ugyan kevés, nemesebb szerep van annál, mint amikor valaki nőből édesanyává válik, a transzgenerációs elmélet hatására mostanra még nagyobb felelősséget tudunk be (tévesen) az anyáknak, mint eddig bármikor, hiszen mostanra tudjuk: a hozott minták erősen befolyásolhatják, adott esetben hátráltatják a következő generációt a kibontakozásban.

Anyasebe (csaknem) mindenkinek van, ám az érdekérvényesítés szempontjából korántsem mindegy, hogyan kezeljük azt, hogy ne maradjon utána egy évtizedeken át fájdalmasan húzódó heg.

Bethany Webster és az anyaseb

Bethany Webster feminista gondolkodó 2021-ben jelentette meg Anyaseb című kötetét, amely (Orvos-Tóth Noémi Örökölt Sors című könyvéhez hasonlóan) gyorsan belopta magát az emberek szívébe. Webster szerint anyaseb az a fájdalom, amely az édesanyánkkal kapcsolatban bennünk gyökerezik, generációról generációra tovább adódik, és komoly hatással van az életünkre.

Az EMMA Egyesület kommunikációs munkatársa, Kállay Eszter ennél egyszerűbben fogalmaz: szerinte az anyaseb valamiféle hiányt feltételez, vagy egy olyan helyzetet, amelyben egy kisbaba vagy gyerek nem kapja meg az édesanyjától azt, amire szüksége lenne. Itt nem (csak) olyan alapvetésekről van szó, mint például az újszülött megfelelő táplálása: az „érzelmi táplálék” ugyanolyan fontos része a felnőtté válásunknak.

Elindult az anyák hete: A nők előtt tiszteleg a GLAMOUR digitális lapszáma, Stana Alexandrával és édesanyjával a címlapon

Anyasebet okozhat például:

1. a fizikai vagy érzelmi elhanyagoltság,
2. az abúzus bármilyen formája,
3. az összefonódás vagy túlzott kontroll (amikor az anyák olyannyira túlóvják a gyereket, hogy azzal akadályozzák annak autonómiáját),
4. az irreális elvárások, krónikus kritika, de Eszter értelmezése szerint ebbe a csomagba beleillik az az élethelyzet is, amikor az anya-gyerek szerepek (idejekorán) megfordulnak, azaz maga a gyerek jelent támaszt az anyának, és nem fordítva.

A felsoroltaknak legfőképpen felnőtt életünkben láthatjuk kárát. Az anyaseb megnyilvánulása lehet, ha magánéletünkben konstansan az az érzésünk, hogy valami nincs rendben. Ha soha nem valósítjuk meg önmagunkat, mert van bennünk egy alapvető, mélyen gyökerező félelem a kudarctól, az elutasítástól.

Ha gyenge és könnyen áthatolható határaink miatt könnyen áttaposnak rajtunk, mert nem érezzük magunkat méltónak vagy képesnek arra, hogy megteremtsük azt, amire igazán vágyunk.

Gyakran szabotálhatjuk (is) önmagunkat, amikor közel az áttörés, de az is előfordulhat, hogy öntudatlanul is édesanyánk engedélyére, jóváhagyására várunk a nagyobb lépéseink előtt. Ezzel együtt az anyasebbel élők gyakran nem érzik magukat eléggé biztonságban ahhoz, hogy őszintén elmondják a véleményüket.

Eszter ugyanakkor már a problémakörök és következményeik ismertetése alatt figyelmeztet: önmagában ezek felsorolása és túlhangsúlyozása is óriási, plusz terhet ró az anyákra, hiszen ezekkel az elvárásokkal mi magunk is tovább építjük az idealizált, tökéletes anya nem létező szobrát. Tévúton járunk, ha olyan kontextusban beszélünk a szülőségről, mintha csak az anya lenne felelős a kisbabáért. A valóság sokkal összetettebb ennél.

Elvárások kontra megtartó közeg

Bethany Webster szerint a férfiközpontú, azaz patriarchális társadalom egyik rákfenéje a „tökéletesanya,feleség, nő” ideálja. Webster úgy véli, ezernyi dimenzióban találkozunk elvárásokkal: jó, ha rendelkezünk némi karrierrel, de az ne menjen a házasság és a család rovására. Lehetőleg legyünk mi a háztartás elsődleges „gondnokai”, és mindig helyezzük előtérbe a családtagjaink igényeit a sajátunk helyett.

Mérő Vera: „Az, hogy vállal-e gyereket, a legszentebb magánügye mindenkinek”

Legyünk mindig könnyen kezelhetők, legyenek jól neveltek a gyermekeink, egyúttal (szülés ide vagy oda) legyünk szexuálisan vonzók, hogy az ágyban se legyen ránk panasz. Ember (pontosabban nő) legyen a talpán, aki meg tud felelni az összes elvárásnak!

Eszter szerint ezzel együtt fontos, hogy kiemeljük: az anyáknaknem célja, hogy megsebezzék a gyereket, a nevelést a szülésélmény minősége, a külső körülmények, a leterheltség, az érzelmi stabilitás (vagy annak hiánya) befolyásolja, nem beszélve arról, hogy az édesapa mennyire van jelen és mennyire tudja tehermentesíteni az édesanyát.

Az EMMA Egyesület munkatársa azonban a közösség erejére hívja fel leginkább a figyelmet: Eszter szerint a gyermeknevelés már az ősközösségben is csoportos tevékenység volt, így tagadhatatlan, hogy az anyának szüksége van egy olyan szociális hálóra, amely megtartja, ha úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj.

„Nem értik, mi baja a nőnek, amikor ott van az egészséges babája és mégsem boldog” - Minden, amit érdemes tudni a szülés utáni dühről

Erre adnak kiváló lehetőséget az egyesület által szervezett EMMA műhelyek, amelyeken az édesanyák a gyermekeikkel együtt vehetnek részt és megoszthatják egymással mindennapi küzdelmeiket és kétségeiket. Tabuk nélkül, szabadon.

Kitörés a mintákból

Kállay Eszter szerint óriási kapacitások szabadulnának fel, ha a nők fel tudnák dolgozni az anyasebeket, egyúttal megszabadulnának a túlidealizált nő elvárásától. „Végre nem az lenne a lényeg, hogy mennyit teljesítenek, és hogy egy férfi tekintetének hogyan és mennyire felelnek meg, hanem hogy ők maguk jól érezzék magukat a testükben” – fogalmaz.

Az EMMA Egyesület munkatársa egyúttal hozzáteszi: a feldolgozatlan anyasebek miatt nagyobb kihívás lehet a szülőség is, hiszen a rendelkezésre álló minta nem olyan, mint amit követni szeretnénk. Az anyasebek feldolgozása azonban olyan energiákat szabadít fel, amelyekkel felvértezve könnyebben vesszük a neveléssel járó kihívásokat.

Stana Alexandra: „Olyan jó anyukája szeretnék lenni a gyerekemnek, mint amilyen az enyém nekem”

A személyes felszabaduláson kívül Bethany Webster és Kállay Eszter egy társadalmi aspektust is megemlítenek, amely miatt érdemes kitörni a hozott mintáinkból: amint egyre több nőgeneráció képes lesz megélni a benne rejlő potenciált, úgy a zsenialitásuk, akaraterejük, szeretetük és egyéb, a világnak adható kincseik a társadalom javára fordíthatók. A kérdés már csak az, hogyan tudjuk kivitelezni mindezt?

Feldolgozás és düh

Kállay Eszter szerint az anyasebek feldolgozásához alapvető (kellene, hogy legyen) a pszichoterápia, amely történhet egyéni vagy csoportos módon. Utóbbi esetben a pszichodráma módszere adhatja meg azt a közösségi gyógyulást az egyénnek, amelyet otthon nem kapott meg. Hasonló segítség lehet az EMMA Egyesület segélyvonala, amely minden hétköznap hívható.

A Vonalat képzett önkéntesek működtetik, akik maguk is anyák: azaz a Vonal a sorstárs segítségnyújtás, és az ítélkezésmentes meghallgatás elveire épül. Egy kétségek között vergődő édesanya bátran felhívhatja a vonalat, mintha csak egy jó barátot hívna - a közelsége megnyugtatólag hathat rá, egyúttal azt a gondolatot erősíti benne, miszerint mindent a legjobb tudása szerint meg tud oldani.

„Örömmel vártam a kislányomat egyedülálló anyukaként” - Köböl Anita kendőzetlen őszinteséggel mesélt

Eszter arra is felhívja a figyelmet, hogy az anyasebeink feldolgozása közben teljesen rendben van, ha időszakosan dühöt érzünk a szüleink iránt. Ugyan a teljes gyógyuláshoz fontos lehet, hogy a nevelésünkben ejtett "hibákat" megbeszéljük édesanyánkkal és feloldjuk a konfliktusokat, Eszter szerint ez egy hosszú folyamat, amely folyamatos önreflexióval és belső munkával van kikövezve, de megéri a befektetett munka, ha ezzel kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő potenciált.

Az EMMA Egyesület egy közösség: sorstárs- és szakmai közösség, amely elsősorban a gyermekvállalás időszakán keresztül tekint rá a női életútra, és dolgozik azért, hogy az anyák társadalmi helyzete javuljon. Tevékenységünk előterében a várandósság, a szülés, és a kisgyermeknevelés évei, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó társadalmi rendszerek állnak, különös tekintettel a szülészeti ellátórendszerre.