A regényírás szexi - exkluzív interjú Lakatos Leventével
Lakatos Levente nem csak íróként dobogtatja meg történeteivel a női szíveket, hanem most férfiként is büszkén képviselteti magát a GLAMOUR Women of the Year sármos kategóriájának jelöltjei között.
Ezeket láttad már?
Hogyan fogadtad a jelölést?
Visszakérdeztem, hogy biztosan engem akartatok-e hívni, vagy összekeveredtek a telefonszámok. (nevet) Köszönöm a Glamour olvasóinak a jelölést, igazán megtisztelő, hogy ennyien gondoltak rám. Második reakcióként egyébként felhívtam az egykori személyi edzőmet, hogy ideje újra vasat ragadni, mert az Aktus című, legfrissebb regényem írása közben egy kicsit ellustultam. Ha már sármosnak tartanak, igyekszem a legjobb formámat hozni.
Mióta van jelen az életedben az írás?
Gyerekkorom óta írok, később újságíróként is dolgoztam, az első regényem pedig öt éve jelent meg. Azóta építgetem az én kis váramat. Fontos állomás volt, hogy a Bomlás című regényem tavaly Aranykönyv díjat nyert. Különös egyébként, hogy amennyire érdekesnek - sőt, nem ritkán szexinek találják -, hogy egy férfi regényírással foglalkozik, annyira nehéz manapság könyveket adni a kezekbe. Örülök, hogy a Glamour olvasói szeretik a történeteimet.
Milyen voltál kisgyerekként?
Kövér srác voltam. Az osztálytársaim Dömpernek gúnyoltak, amikor több körrel beelőztek futás közben. A csúfolódás eredményeként magamnak valóként, csínytevő bandázások helyett otthon kuksoltam és olvastam. Vagy éppen emelt díjas erotikus vonalakat hívogattam, amikor betegség miatt kimaradtam a vasárnapi istentiszteletről - meglehetősen magas számlát produkálva… A helyzet pikantériája, hogy volt idő, amikor többen tanácsolták, tanuljak teológiát, és legyek pap… Végül kicsit más irányba vitt az utam.
Általában mivel töltöd a szabadidődet?
Nagyon nehezen választom szét a magánéletet a munkától, az írói tevékenység - legalábbis számomra - nem nyolcórás munkaidőből áll. Folyamatosan kommunikálok az olvasóimmal, illetve a legérdektelenebbnek tűnő pillanat is ötletlavinát indíthat el bennem, magyarán non-stop dolgozom. Igazán nincs is igényem tökéletes kikapcsolódásra, azt hiszem tétlennek és haszontalannak érezném magam. Az írás, illetve az azzal járó ügyes-bajos feladatok alkotják az életem. Sablonos volna azt mondanom, hogy a munkám a hobbim, inkább azt mondom, hogy az írás a menedékem. Jó tudni, hogy van egy helyem, ahol elbújhatok, ahol hús-vér emberként egyedül lehetek, és ahová, ha akarnék sem engedhetnék be senkit. Mindenkinek szüksége volna egy mentális óvóhelyre, ahol az érzéseit átgondolva, és esetleg papírra vetve öngyógyíthat.
Min dolgozol jelenleg?
