Az idei MET gálán a divatvilág leborul a legnagyobb élő tervező előtt: Rei Kawakubo
Véget nem érő vitákat folytathatnánk arról, hogy vajon ki is a világ legjobb, legfontosabb divattervezője.
Ezeket láttad már?
Érvelhetnénk Karl Lagerfeld mellett, aki szenzációs karriert futott be. Az 1950-es évek végétől a legnagyobb márkáknál dolgozott, 1965 óta a Fendi, csaknem három és fél évtizede pedig párhuzamosan a Chanel vezére, és biztos kézzel irányítja mindkét luxusmárkát 80 felett is. Megemlíthetnénk Marc Jacobs-ot is, aki a ´90-es években a legérzékenyebben reagált a korhangulatra, komoly érdemei vannak abban, hogy a divat nem szakadt el véglegesen az átlagemberektől, hogy feltámasztotta, sőt újra ikonikussá tette a Louis Vuitton márkát, hogy aztán saját brandjét is sikerre vigye. Sokan szavaznának egy ilyen kérdésben Tom Fordra, aki amerikai létére elhozta az olasz divat világhódítását a Gucci élén, aki méltó volt rá, hogy átvegye Yves Saint Laurent helyét, és aki alapvetően változtatta meg a divat és a reklám viszonyát a ´90-es évektől egészen mostanáig, amikor filmrendezői ambíciói mellett már csak a saját márkájával foglalkozik. Sorolhatnánk még napestig a neveket a botrányos Gallianótól, a rejtőzködő Martin Margieláig, Alber Elbaztól a már nem aktív, de 30 éven keresztül a Dior házat irányító Marc Bohanig. Rengeteg dizájner mellett szólnak érvek, de ha nem feltétlenül a kereskedelmi sikereket, vagy a népszerűséget vesszük alapul, hanem azt, hogy a szakma jelenkori ászai közül ki kit tart a mesterének, kire néz fel a leginkább, akkor szinte biztosan Rei Kawakubo nevét hallanánk a legtöbbet.
A japán dizájner alapította meg a Comme des Garcons márkát az 1960-es évek végén, a következő évtizedben meghódította a hazáját, hogy aztán 1981-ben, emlékezetes párizsi debütálása után az egész divatvilágot felforgassa. Eredetileg művészettörténészként végzett, de egy rövid textilipari kitérő után szabadúszó stylistként kezdett dolgozni. Tulajdonképpen Kawakubo azért kezdett el ruhát tervezni, mert a boltokban nem találta meg azokat a darabokat, amiket elképzelt egy-egy outfithez, vagy fotózáshoz.
„Azért alapítottam a cégemet, mert azt gondoltam, hogy mindig sikerül valami újat létrehoznom, valamit, ami korábban még nem volt” - nyilatkozta a kezdetekről Rei Kawakubo
Persze, hamar meg kellett tapasztalnia, hogy ez naiv elképzelés volt a részéről, szezonról-szezonra újabb kollekciókkal előállni óriás teher, még egy olyan elképesztően kreatív ember számára is, mint ő. Rei Kawakubo sokszor elmondta már, hogy a divatipar őrületes tempója elviselhetetlenül kizsigereli, hogy még a bemutató előtti percekben sem biztos benne, hogy pontosan azt akarta-e csinálni, amit létrehozott, hogy rengeteg bizonytalansággal és fájdalommal jár minden alkotási folyamat. Paradox módon azonban mégis az állandó készenlét, a folyamatos munka hozza ki belőle a legtöbbet.
„Nem merek leállni, azt hiszem, ha egyszer abbahagynám a tervezést, akkor soha többé nem lennék képes újra visszatérni”
Hogy hosszúra nyúlt pályafutása, és hogy saját bevallása szerint a mai napig éjszakába nyúlóan 14-16 órát is dolgozik, annak a divatvilág örülhet a legjobban, hiszen Rei Kawakubo és a Comme des Garcons állandóan arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk a divatról. Amikor az 1980-as évek elején a japán divattervezők élén betört a nemzetközi divatba, akkor azzal sokkolta a közönséget, hogy elutasította a ruházat gyönyörködtető funkcióját. Nem akarta még szexibbnek és vonzóbbnak láttatni a modelljeit, látványosan kérdőre vonta a korábbi játékszabályokat. A fekete, szürke színeket variáló, gyakran fiús szabású szettjei, az eldolgozatlan szegélyek, furcsa sziluettek és kevésbé értékesnek tartott anyaghasználata teljesen idegen volt a luxusban tobzódó divatban.
Az idegenség érzése azonban nem jelentett elutasítást, a kissé gúnyosan Hiroshima-sikknek nevezett új hullám - aminek jeles képviselője volt a zseniális Yohji Yamamoto, aki akkoriban élettársa volt Kawakubónak -, radikális gesztusa friss levegőt hozott az egyre belterjesebbé váló ruhaiparba. A szerkesztőket, a dizájnerek új generációját, és persze a vásárlókat is arra késztette a poszt-nukleáris japán újhullám, hogy kérdezzenek rá újra és újra a test és a ruha kapcsolatára, hogy gondolkodjanak el arról, hogy mit jelent valamit viselni, hogy mit jelent egy ruhát hordani. Nagyon jellemző gesztus, hogy a Comme des Garcons első üzleteiben nem volt tükör, mert Kawakubo arra szerette volna ráébreszteni a vevőit, hogy ne az alapján döntsenek, hogy mit látnak a tükörben, hanem sokkal inkább azt mérlegeljék a vásárlásnál, hogy jól érzik-e, önazonosnak érzik-e magukat a kreációiban.
„A munkáimban teljes mértékben igyekszem elutasítani az átszexuálizált, hivalkodó ruhák iránti igényt” - mondta egy interjújában Rei Kawakubo
Rei Kawakubo egy Comme des Garcons üzletben:
Ezek alapján talán nem meglepő, hogy a dizájner nem éppen boldog a divatvilág általános helyzetével. Ennek ellenére kitartóan és tudatosan küzd a konvenciók ellen. Vivienne Westwood és a már említett Yohji Yamamoto mellett talán ő az, aki sosem ül fel az aktuális trendhullámokra, és következetesen kitart a saját esztétikai elvei mellett. A groteszk, vagy éppen abszurdnak tartott kreációi azonban nem önismétlőek, mindig tartogatnak új kérdéseket, és még mindig sikerül meglepnie, meghökkentenie a közönséget a kollekcióival. Fel lehetne ugyan róni neki, hogy hordhatatlan ruhákat készít, hogy elszakad a valóságtól, de Rei Kawakubo minden bemutatója új utak keresésére inspirál, és első pillantásra meghökkentő ruháinak szokatlan, furcsa megoldásai, sziluettjei gyakran ugyan évekkel később, de transzformált formában visszatérnek a változó trendekben is. Nem véletlenül mondta róla az utóbbi évtizedek talán legnagyobb zsenije, Alexander McQueen, hogy:
„Amikor látom, hogy valaki képes minden szezonban ilyen hihetlenül meváltoztatni a stílusát, akkor mindig újra megértem, hogy első sorban az olyan emberek miatt vagyok még mindig a divatban, mint ő”
A Comme des Garcons stílusjegyeinek összefoglalója egy rövid videóban:
És nem véletlen tehát, hogy a MET gálán és a múzeum ezzel nyíló aktuális divatkiállításán éppen Rei Kawakubo előtt tiszteleg majd a szakma. Egyébként utoljára 34 évvel ezelőtt, 1983-ban fordult elő, hogy a szokás szerint a New York-i Metropolitan múzeumban májusban nyíló divattörténeti kiállításon még élő tervezőnek szenteljenek retrospektív tárlatot. Akkor egy bizonyos Yves Saint Laurent munkáit mutatta be a MET. Azóta felnőtt egy teljesen új generáció, akik számára Kawakubo és a Comme des Garcons volt a viszonyítási pont. Felsorolni is lehetetlen, kik vallották már azóta, hogy mesterükként tisztelik a japán tervezőt... De például a belga nagyágyúk, Martin Margiela és Ann Demuelemeester, az extravagáns holland Viktor&Rolf, a francia fenegyerek Jean Paul Gaultier, a mindig különúton járó osztrák Helmut Lang is rá néznek fel a leginkább, saját bevallásuk szerint. És nyugodtan megemlíthetjük a legfrissebb titánokat is, hiszen minden bennfentes új aktuális kedvence, Gosha Rubchinskiy éppen a Kawakubo által alapított Dover Street Market üzleteiben került be a nemzetközi vérkeringésbe.
A Comme des Garcon 2017-es tavasz-nyári bemutatójának záró darabja:
A japán mester kreációinak, vagy méginkább művészetének szentelni egy átfogó kiállítást tehát cseppet sem elhamarkodott lépés, hiszen már most egyértelmű, hogy annyira szerteágazó és sokrétű a hatása a divatra, hogy a divattörténeti lexikonokban, összefoglaló munkákban kötelező helye van most is, és lesz a jövőben is.
A MET Comme des Garcons - Rei Kawakubo kiállításának beharangozója a párizsi divathéten:
Láttad már? A Vogue aktuális lapszáma a tervező előtt tiszteleg, Katy Perry vette fel a Comme des Garcons ruháit
Az örök lázadó, a punk, a saját magát felnőtt gyerekbűnözőnek tituláló Rei Kawakubo egyébként nem fogadta kitörő örömmel a megtiszteltetést. Több helyen is kifejtette, hogy nem tartja szerencsésnek, hogy kiállítást szervezzenek a munkáiból. Egyrészt azért nem, mert bár nem tudja, hogy mit hoz a jövő, de ő még szeretne tervezni, másrészt pedig azért nem, mert nem szeret visszanézni, a régebbi munkái egyáltalán nem érdeklik. A kezdeti idegenkedése ellenére később aktívan részt vett a MET kiállítási anyagának összeállításában, bár önironikusan kijelentette, hogy el nem tudja képzelni, hogy erre bárki is kíváncsi lesz. De hogy miért ment bele mégis?
„Csak remélni tudom, hogy akik eljönnek, azokkal megismertethetek egy új esztétikát, ami megmutatja, hogy a szépséggel és egyéb értékekkel kapcsolatban más látásmód érvényes lehet”
A MET kiállítása New Yorkban Rei Kawakubóról szeptember 4-éig látogatható.
A cikk a Business of Fashion, a The Guardian és a Vogue magazin interjúinak felhasználásával készült.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket